Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés - XVII. SZÁZAD

A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNETE 217 pedig a pásztor nélkül tilalmas helyen, akár kicsiny, akár nagy marha találtatik, mindenkor egy poltura büntetés legyen.

1 1692. Barsmegye tanuvallatása, a ghimesvári erdőknek az mankócziak részéről való szabad használatáról. „Dyumbir Lőrincz vallja: Tudja nyilvánságosan és jól emlékszik rá, hogy mindenkor szabadon jártak az mankóczi incolák az ghimesi hegyekben, valahova akarták marhájukat pascuálni."

2 1698. Gróf Forgách Simon megengedi, hogy a mankóczi marháknak szabad légyen a velsiczi hegyekben szabadlegeltető erdőkben járni, úgy hogy mindazonáltal a mankóczi marha a velsiczi és gösztöczi réteken ne járjon.

3 1699. Aranyosszék szabályrendeletéből. „Hogy a szabad erdőt hordóknak (vágáskor) marhájok az szabad erdőn kibocsáttassék kár nélkül és az szabad erdő ne tilalmaztassék."

1 Legeltetés. Rendtartás, stb. 1601. Katonalovak legeltetése. Nógrádmegye statútumából. „A mi a katonalovaknak Szécsény és Fülek határában illeti, ez a mult évi rend szerint történjék. Egyszersmind határoztatik, hogy a katonák a legeltető népet eleségért nem zaklathatják, csak a mit ingyen kapnak, azt vehetik."

5 1608. Articuli civitatis Seghesvariensis: A kaszálóra sem Szt György napja előtt, sem után disznót hajtani nem szabad, áthágás esetében a pásztor börtönbe vetendő. Senki a határban külön pásztort ne tartson.

6 1610—1718. Marosszék constitutiói. „Vannak székünkben mind egyes faluk, mind privátus emberek, kik a nyomásban vagy kaszálásra, vagy egyéb szükséges tilalmast tartanak, holott székünkben kivált a Maroson belől az határok igen szorosak, 1 Erd. okit. I. p. 610. 5 U. o. I. p. 614. 3 U. o. 1. p. 619. 4 U. o. I. p. 622. 5 Corp. stat. IV. 1. p. 90. G U. o. I. p. 555—556.