Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés

A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNETE 169 birót — waltschaffer — és az erdészeket, hogy szorgosan ügyeljenek a pásztoroknak a cserjésekben való kártételére és különben is, hogy nyolcz nappal Szent György ünnepe után, sem barmot, sem szekeret az erdőbe ne bocsássanak.

1 1597. Pozsonymegye statutumai, ez évben tartott nagygyűlésből kelve, rendelik, hogy bizonyos birtokok lakóit a szabad legelők használatában ne akadályozzák; a birtok urának azonban jogában áll, a kepékre vagy kaszálóhelyekre, bizonyos részeket jelekkel körülvenni és azokat tilalmazni. Ha pedig valaki ilyen réten, vagy kepék között, vagy bevetett szántóföldeken legeltetni merészel, akkor az a kárvallott panaszára a főispán, alispán vagy más nemesi biró elé pecséttel idézhető. És ha a kárvallott két tanút tud állítani, akkor a kártevő hat forint birságban marasztaltatik el. Az alispán pedig ezen esetben a pecsétet a kárvallottnak minden díj nélkül kiadni köteles.

2 15>98. Kassa város statutuma rendeli, hogy a szántóföldek, különösen a Bankó Pancho — a városi határ szűk volta miatt a marhajárás számára ugaron hagyandók, a katonatisztek és a polgárság számára rendelt pásztortartás megszüntetendő.

3 Összegezés. A XVI. században a viszonyok látszólag mind jobban mossák el mindazt, a mi ősi; a mi természetes is. De ez nem a nemzet életéből kel ki, hanem azokból a tényezőkből, a melyek Mohács után hatalomra jutottak és mindenütt a mindenbe való hatalmi beleavatkozást állították be a nemzet egész közéletébe, Az ősi megvonult és megmaradt ott, a hova a hatalom hozzá nem juthatott. De azért az erős önkormányzat még érezhető. Miksa király és Rudolf császár erdővédő, ismételt és szigorú rendelkezései mellett ott áll Gyergyó-Újfalu maga alkotta, artikulu1 Erdészeti oki. tár I.. p. 265. 2 Corpus statutorum IV. 1. p. 17. 3 Ü. o. II. 2. p. 125.