Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 4. Összegezés - XVI. SZÁZAD

162 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA kező bajnak az okát; oly bajokért: ha a marha süppedékes helyen esik el vagy hegymeredekről bukik le, vagy döfés érné s a pásztor nem veszi észre, akkor felelősségre vonandó.

1 A pásztor az úrtól megszámlálva veszi át a nyájat; nem tartozik megtérítéssel a megszámlálatlanul átadott nyájért.

2 A pásztor, a faluba behajtván a nyájat, kiáltani tartozik, hogy az urak vigyék haza állatjaikat és vizsgálhassák meg, egészségesek-e, vagy nem. Ha az úr nem találja rendben az állatok számát vagy hibát lel, azonnal értesítse a pásztort. Ha a marhák éjjel kívül maradnának és kár esik bennök, ez felerészben az urat, felerészben a pásztort terheli. Az elveszett marhát úr és pásztor együtt keresi. Ha a pásztor nem igazítja útba az urat, a kárt megtéríteni tartozik.

3 1551—1553. Ha a pásztor nem jelenik meg ott, a hol a faluval kötött egyezség szerint megjelenni tartozik, hogy az állatokat legeltetni vigye, büntetés éri.

4 Legelő. 1504. Anna királyné oklevele, Huszt és Máramarossziget legeltetési szabadságáról mondja, hogy: „barmaikat a mi királyi „feketének" nevezett erdeinkben — fenyvesek — s a mellettök levő mezőkön szabadon" legeltethették.

5 1508. II. Ulászló király parancsolja az erdélyi ököradó fölhajtóinak, hogy a Székelyektől szedett ökröket a szászok földjén legeltetni, velők őriztetni s őket az elhullott ökrök kárának megfizetésére szorítani ne merjék.

6 1537. Kolozsvár város articulusaiban rendeli, hogy a város területén semmiféle idegen, marhát nein legeltethet.

7 1 M. gazd. tört. Szemle. 1896. p. 157. 2 U. o. p. 157. 3 U. o. p. 157. 4 U. o. p. 157. 5 WENZEL G.: Kritikai fejteg. Máram. m. történetéhez, p. 73. 6 Székely oki. tár. III. p. 165. 7 Corpus stat. I. p. 177.