Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
IV. A magyar állattartás köztörténete - 3. Összegezés - XV. SZÁZAD
152 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA lengyel király erősített meg, mely a juhászok — Valachi helységének — Villa Valachalis — helyreállítását engedi meg, annak viszonyait rendezi s adójukat szabályozza. A két okmány magyar fordításban így hangzik: 1575. Mátyás király szabadságlevele juhászok számára: „Mi Mátyás stb., hogy ezen földnek — t. i. a Vág jobbpartján, Liptóés Árvamegyében — két Valachja színünk elé járulván, aj maguk, valamint az Árva várhoz tartozó Knycsy és Mezibrogy birtokokon, nemkülönben a Lykava várhoz tartozó Dubova birtokon tartozkodó Valachok nevében és személyében Felségünk elé terjesztették: hogy ők régóta bírtak bizonyos szabadalmakat, melyekben ők maguk és elődeik megtartattak — melyeknek helybehagyását kérik, többek között: — Hogy a pert az, a ki indítja, a Valachok mindegyike az ő testületök által közösen választott vajda elé tartozott vinni s a vajda ítéletével elégedetlen fél vihette perét Felségünk vagy a nevezett várak várnagyai elé. Valamint hogy szabad volt juhaikat az Árva és Lykava várhoz tartozó erdőkben legeltetni és etetni. Hasonlóképen az adókat, a kik közülök a nevezett várokhoz tartoznak, adózni, következő módon fizették: Először, hogy minden évben közülök a juhbirtokosok mindegyike száz juhtól tartozott ötöt adni; ugyanúgy száz kecskétől öt ürüt — castrones —. Azok pedig, a kiknek kecskéjük nem volt, minden egyes ökörtől, kiki a hányat bírt, egy garast tartoznak fizetni stb." A király ezeket helybenhagyván, többi közt még azt határozza: „Megértettük, hogy szabadalmok van juhaikat, avagy állataikat a nevezett várakhoz tartozó erdőkben legeltetni és etetni, úgy azonban, hogy senki közülök az erdőn kívül egynegyed mértföld területen belől juhait továbbmenni nem engedi. Ha valaki a kijelölt határokon kívül juhait tovább menni engedné és ebből a szomszédságban levő jobbágyokra kár háromolnék, hat juliot tartozik azért a kárért adni. Ha pedig valaki közülök mások földjeire, vagy területeire, hova szabadalma nincs, engedte juhait, országunk jogszokása szerint úgy, mint más, ki hasonló módon cselekszik, büntettessék stb. Kelt Rózsahegy mezővárosban, 1474 márcz. 31."
