Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

III. A nomádság elemei - A magyarok nomádsága

A NOMÁDSÁG ELEMEI 107 hogy ETELE laka akkoron Jászberény tájékán állott. Ezt a lakást PRISZKÖSZ leírása alapján, fényes, tornyos palotának magyarázzák és sajnálják, hogy a palota fedele nincs leírna, a mely talán az építési stílusra nézve adhatott volna fölvilágosítást. Ám a leírás csak annyit mond: „És némely folyókon átkelvén, egy igen nagy faluba jutottunk, melyben, mint mondák, ATTELÁSZnak — ez ETELE — bárhol lévő lakai közt legfénj^esebb lakása állott, szépen kidolgozott gerendákból és deszkákból összeállítva és nem erősségre, hanem ékességre számított fakerítéssel körítve. A királyé után ONÉGÉZIOSZ laka volt legkitűnőbb, melynek hasonlóan fakerítése, de tornyokkal nem úgy volt díszítve, mint ATTELÁSZÉ". Ezek a lakások szerintem nem voltak egyebek fölszedhető, ékesen, így állandóbban készült fapalánk-cserényeknél, a melyeknek sok és terjedelmesebb tagozata és fedett része, azaz : „sátra" is volt. Akár a kerítésen, akár a lakon vesszük is a tornyokat, annyi bizonyosnak vehető, hogy azok a cserény, illetőleg kerítésrészeket összekötő, árkolt oszlopgerendáknak kiálló, kopjafa módon faragott fejei voltak; ezeknek megvolt a bizonyos toronyszerűsége. Ez a fölszedhető szerkezet illett is a „világon" végig száguldó „Istenostorához", kit PRISZKÖSZ személyére nézve, a legegyszerűbben, mértékletesen élő embernek fest le. Ezt a fölfogást nem ronthatja le az, hogy ONÉGÉZIOSZ nem messze a kerítéstől, Pannóniából hozott kövekből fürdőt épített, mert ezeknek a világostromló s éppen azért a vadságig edzett férfiaknak nem kellett puhító zárt alkalom, hanem edzés és üdítés oly .szabad medenczefürdőben, mely mindössze fölötte állott az Alföld „pióezásainak". Az arany kupák is bizonyítják, hogy az a király nem is az építés fényére, az állandóságra és kényelemre, hanem az értékes ingókra, a szállítható, esetleg elrejthető kincsekre fektette a súlyt: ez is nomád vonás. Itt is ugyanazt tehetjük föl, a mit a magyarságnál: hogy a száguldó hadjáratokban dívott a mozgékonyabb szekér és a fölüthető és fölszedhető sátor; az állandóbb, de mégis mozgó szerkezet pedig a cserény volt.