Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
III. A nomádság elemei - A Skythák nomádsága
92 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA kőzik, nem pedig a jeges halászatra. Az így fogott halak leginkább tokok, nagyságra pedig egyenlők a delfinekkel. A görög íróknál különben a Borysthenes — Dnyeper — is mint kiváló halasvíz szerepel. Úgy HERODOT, valamint STRABO megemlékeznek arról, hogy a szittyák vadásztak is; az utóbbi meg is nevezi a vadakat. A mocsarakban szarvasra és vadkanra vadásztak, a lapályokon „vadszamarakra" és „zergékre". 1 Megemlékszik még egy „Kolos" nevű fehér négylábúról, mely nagyságra a szarvas és kos között áll, de futásban ezeknél gyorsabb. A Sák-szittyákról mondja HERODOT, hogy egyenesen álló turbánjuk — a magyarság téli bőrkucsmája; — és bő nadrágjuk — sokszorosan, mint a magyarság bő gatyája felfogva — volt. A szittyák főképen lovas harczosok voltak és mint ilyenek, a legkiválóbb íjászok vagy nyilasok hírében állottak. Harczmodoruk egyik sajátossága, PLUTARCH szerint, a futás közben hátrafelé való nyilazás volt. Mint meszelövőket AESCHYL említi fel; mint lovas íjászokat pedig THUKYDIDES. Mint nyilasokat — a parittyás Rhodok mellett — XENOPHON is említi. A nyilazásban népek tanítómesterei voltak, mondja HERODOT ; és HERACLEAI HERODOR még az íjat is, a melyet HERCULES használt, a szittyáktól származtatja. Nevezetes tulajdonságuk az volt, hogy az íjat és nyilat a bal kézzel éppen oly biztosan kezelték, mint a jobb kézzel, mondja PLATO. Egyéb fegyverzetök — az íjon és nyilakon kívül — HERODOT szerint — a tőr és a „sagaris" nevű kétélű halta; más helyen: a dárda; STRABO szerint pedig még a kard; védelmül a vért. HERODOT azonban azt is följegyezte, hogy a midőn a szitytyák szolgái gazdáik ellen föllázadtak, a gazdák félretették a dárdákat és az íjakat és lóostorral támadtak a lázadókra, kik meg is futamodtak. Ez a lóostor nyilván a rövidnyelű, de fonott 1 A „vadszamár" talán )az Equus (Asinus) Kiang, vagy a Kulan; a „zerge" nyilván valamely Antilop.
