Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IX Throndhjem

86 THRONDHJEM. psisban helyet foglalhat; még az óriási tömegek, a melyek itt élnek, sem zavarnak, mert egy-egy fajhoz tartoznak. Még a fajnak és állandóságának fogalma is jobban begyökeresedik itt, mint a délibb tájakon, mert az átmeneti és rokon alakok ritkák. Ezen a kiránduláson egy sgiirke varjú, pár szarka, pár sármány, seregély jócskán és egy fenyőrigó volt látható; a város kövezetén egy törött tojás hevert, mely valószínűleg a kerti vörösfarkú madáré — Ruticilla phoenicurus — volt. Még egyszer rándultunk ki 19-én az Ilsviken vagy Ilsvighegyre, hol a kutatás nem ütközött annyi akadályba, mert kevés a kerített hely. A Gjet-Fjeld tetőről délnek szállva le s a vízfolyást követve, ott közelben valami nagyobb vízimadár szólt; a hang után indulva, egy vetésen, mely éppen kikelőfélben volt — tehát ismét tavaszba jutottunk! — valami nagyobb madár falkaja szállott fel, majd lebocsátkozott. A mély árkon pompásan meg lehetett a falkát lopni s ez sikerűit is: négy pár goj^er — Numenius arquatus — volt. De itt a madarak lövése szigorúan tiltva van s ebbe belé kellett nyugodnunk. Noha itt már nincsen méhészet, még is került két méh — Apis mellifica. Éjfél, tehát az indúlás ideje még jó messze volt, a Viktoria szálló feszes rendjét kicsit úntuk — a vendéglős német és igen igen önérzetes «von» ; az asztalnál elől ült, elsőnek szedett; de igaz, hogy az étel kitűnő, minden ragyogó tiszta volt. En vágytam egy kis népéletet is látni s így felkerestünk egy norvég kurtakocsmát. Sör, hideg húsfélék és a norvég csípős sajt jó volt; a társaság pár matróz, néhány kispolgár és iparos. Az egyik asztalnál egy öreg hegedűs tiszta hangon igen egyszerű, hol bús, hol vidám norvég nótákat húzott; a hogy a vendégek észrevették, hogy mi idegenek érdeklődünk, mind más meg más nótákra biztatták az öreget s végre