Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VIII Bergentől Throndhjemig

92 BERGENTŐL THRONDHJEMIG. ladikban szép, méternyi hosszú tengeri menyhalak — Molva vulgaris hevertek. A kikötőben mindössze három pár ezüstös sirály keringett. Christiansundból kijőve, rövidke időre az óczeán hatalma alá kerültünk ; de azután bevágott a hajó a Throndhjem Leden vízközbe, melyet a földség és a nagy Hiterensziget alkot, hogy a kis Skjören-fjord torkolata előtt éles szögben délkeletnek vágjon s bejöjjön a Throdhjem-fjordba, melynek eleje úgy hat az emberre, mintha tágas öböl volna, lévén több folyónak beszakadás! pontja. Ezen az úton egy a tengerből alig-alig kiálló, teljesen kopár halomszigeten több föl nem ismerhető rucza társaságában egy pár fehér-fekete Mergus albellus is mutatkozott s tringaféle is futkosott. Maga Throndhjem az öblözet délnek vágó sarkában az Oen-Nid-elv folyó beszakadásánál fekszik, mely, mielőtt a tengert elérné, hirtelenül keletnek, majd északnak kanyarodik s így a földség felől a várost majdnem teljesen bekeríti. Az öblözet nagy síkján a szem legelőször is egy kiálló sziklára épített kis váron akad meg; neve Munkholm; tengeri erősség akar lenni s hajónk három kölyökágyú-lövéssel üdvözli is. Junius 17-kén korán reggel Throndhjemben kötöttünk ki, Norvégia egykori fő és székvárosában, mely ma már csak koronázási helye a norvég királyoknak; és minthogy a jó «Haakon Jarl» egy kis igazításra szorúlt, pár napot itt kellett töltenünk.