Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VII Őskori bálnavadászat mint élő szokás

6o ŐSKORI BÁLNAVADÁSZAT MINT ELŐ SZOKÁS. bálnavadászat legősibb fegyverével, mely az irodalomban «Harpune, Harpoon és Harpon» név alatt szerepel, szemügyre vettem a modern eljárást is, melynek vázlata a következőkben foglalható össze. A mióta a bálna az oktalan irtás következtében megritkult, az a felfogás győzött, hogy azt, a mi még megmaradt, a «modern technika» közbenjöttével kell megszerezni s mint hogy élőlényekről, hozzá óriásokról van szó, az irányt két vezérszó fejezi ki, t. i. a gyorsaság és biztos ölés. E vezérlő szavak elseje kizárta a szélváró vitorlás hajót s helyébe tette a gőzhajót, mely szélcsend idején is gyorsan halad; a másik szó kizárta a kézzel dobható alattságos kelevézt s helyébe tette az ágyúból kilőhető «bombadárdát», a német mesterszótár szerint «Bombenlanzé»-t. Szóval a bálnára való vadászat szakasztott azon az elvi alapon foly, a melyet a modern hadtudomány is magáénak vall: gyors mozgás, biztos ölés, a robbanó anyagok alkalmazása mellett. Az egészben kis testű, könnyen kormányozható, sebesjárású bálnavadász gőzhajó orrán egy oszlopon álló, mindenfelé könnyen forgatható, le és fel is irányozható kölyökágyú van. tövében egy deszkapad az alattságnak egy részével, mely a lövés távolságát bőven kiadja s melynek folytatása a hajó belsejében elhelyezett alattság-motollára van föltekerve. Ezt a kölyökágyút puskaporral töltik meg, golyó helyett azonban kelevézt tesznek a csőbe, melynek hegye egy hegyes robbanó gránát s ezalatt egy készülék, mely két szigonyágból áll. E szigonyágak lövés előtt be vannak csapva, csak a bálna testébe belőve, szabadéinak föl s terpeszkednek szét, de evvel a szétrúgással működésbe hozzák azt a chémiai készüléket is, mely üveg és gummicsövekből áll s tömény kénsav, chlorsavas kálium és czuKorkeverék összeműködéséből fejti ki a gránát szétrobbantására szolgáló