Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

FÜGGELÉK - HELL ÉS SAJNOVICS MAGYAR CSILLAGVIZSGÁLÓKRÓL - IV Sajnovics János levelei

Ji8 sajnovics jános levelei. gatott szegény czeten.

1 Az itteni lakosok nem élnek czethalászatból, mert az elevenek több hasznot hajtanak, számtalan heringet kergetvén be hálóikba; a mint t. i. a heringek a mély tengerben czettel találkoznak, milliónyi tömegben a magas tengerről elrohannak és a part felé sietnek, hol a sekélyebb vízbe a czet nem követheti őket, itt pedig a kifeszitett hálókba jutnak és alig hogy egyik veszélyből kimenekültek, a másikba esnek. Láttunk magunk is ily hatalmas megszámlálhatatlan hering-tömeget, a mint a parthoz tódúlt, oly forrongásnak indítva a tenger felszínét, mintha nagy záporeső verte volna fel tükrét, a sereg mögött pedig a czet lövelte ki vízsugarát komoly méltósággal.

2 A wallersundi kikötőben három napig késtünk az ellenkező szél miatt; a tengerparton igen jó vendégfogadó volt, hol zene mellett töltöttük az időt. H

ELL mandarát pengetett, melyet Throndhjemben kapott, a finmarkeni praefectus pedig fuvolán vagy valami czimbalom-félén kísérte játékát. 30-án lassan mozdultunk előre, 31-én nagyon veszélyes, több hajótöréstől hírhedt, a tengerparttól távol fekvő nyolcz mérföldnyi tengeri útat kellett megtennünk. Az irtózatos szél vadúl korbácsolta a tenger hullámait, a hajó majd hegymagasságra emelkedett a fel-feltornyosúló hullámokon, majd ismét a tenger fenekére leszállni látszott és hol balra hol jobbra hányatva, eresztékeiben recsegett és széthullással fenyegetőzött; nagyobbította még a veszélyt az esős köd, mely miatt sem a hegyeket, sem a tengerben levő szirteket látni nem lehetett. Ez alkalommal hajónk kapitánya először fordúlt a mágnestű segítségéhez, mit a partjáró hajók rendesen nem szoktak tenni. Végre Thran 3 felett kikötőt értünk. Szept. i-én s 2-kán elég kényelmesen hajókáztunk. 3-án és 4-én a mioloni kikötőben vesztegelni voltunk kénytelenek; osztrigákat fogtam; szebbek az itteniek és jobbak is a bécsieknél s minden esetre olcsóbbak is, mert két száza fél imperiálba kerül. A norvégek csemegének tartják, én még nem szántam el magamat, hogy megízleljem e különlegességet. 5-én szél ellen mentünk Helgelandig, 6-án és 7-én csekély távolságnyit haladtunk csak és így folyt útunk délig 8-án és 9-én is, ekkor megakadtunk a Saiten melletti hegynél. Szélcsend uralkodott, a magára hagyatott hajó folyvást körben forgott, de a hullámoktól keservesen hányattatva, mert ezek, jóllehet szélcsend uralkodott, a csak hat mérföldnyi távolságban haladó hires Malstrőmtől folyvást nyugot felé tolatának. A szélcsend jobban kifárasztott bennünket a minap kiállott vésznél. Este felé egy csekélyet haladhattunk előre a kikötőben, körülbelül azon pontig, mely a HoMANN-féle 1 Az egészben helyes leírás nem a «Springerre», mely a Deiphinus, hanem a «Speckhauerre» vagyis az Orca gladiatorra vonatkozik. H. O. 2 Ez természetesen a halnának és a heringnek csak véletlen találkozása. 3 Igen sok név ma már nem határozható meg, ez talán Threnen. H. O.