Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - V Bergen felé

III

. BERGEN FELÉ. ?

AJÓNK, a sebesjárású «Nyland» kerekes gőzös volt, semmivel sem nagyobb a Duna derekabb gőzhajóinál, csak arányaiban más: kissé rövidebb, szélesebb és mélyebb járású. A kikötőben hálás ^csérek — Sterna Huviatilis — csapata játszott, lengett, néha lecsapdosott. Az ég szürke volt; a tengerszín pedig mintha borzongott volna A közös ebéden alig öten-hatan jelentünk meg s nyomban megéreztük az édes és a sós vízen járó hajóskapitány közötti különbséget. A míg a mi édesvízi nagyjaink a parancshídról szuverén nagyralátással tekintenek le az útasra, a hajó ellenőre pedig rendőri gyanakodással nézi az úti jegyet, vájjon nem hamis-e, az útazót, vájjon nem csaló-e? addig itt a tengerjáró skandináv kapitány csak akkor lép a hidra, a mikor szükséges, különben folytonosan sürög-forog az utazók szolgálatában. A közös ebéden a kapitány ül az asztalfőn, mellette jobbról-balról a hölgyek. Igen kitűnő ebédünk volt, különösen a makra-hal — Scomber scomber L. — a régi görögök scombrosa,* volt fölséges; és minthogy fő színezetét megtartotta, már evvel is ingerelte az ember «egyepetyéjét», * crxoußpoc.