Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - III. Az út terve és a fölszerelés

A FŐTANYA MEGVÁLASZTÁSA. 25 núlókat látni lehetne. A mi pedig a tömeges együttélést illeti, az legjobban a Lofótok szigetcsoportján, mely már a sarkkörön belől fekszik, észlelhető. El kell tehát menni Bodő-be s onnan a helyi gőzhajóval a Lofótokra, hol — mint COLLETT írja — NAGY madárhegységek terjedeznek, a melyeken a karakatnák, az alkák és csüllök ezernyi ezrei költenek. Ha Tromsőig megyek, nézzem meg Tromsdalen-t, a hol már Lappok is találhatók, kik Hammerfestben még jobban szemlélhetők, mert ott már meg is vannak telepedve. Svaerholt-madárhegyről nem emlékezett meg. A Lofótok fekvése nekem nem volt elég északi s messze esett a végczéltól. Megfontolva mindazt, a mit útleírások s némely természetrajzi értekezések nyújtottak, abban állapodtam meg, hogy Tromső lesz a főtanya, hol tüzetesebben ismerkedem meg az arktikus madárélettel és állatélettel egyáltalában s onnan látogatom meg azután Svaerholt-Klubbent. Tromső, fekvése szerint, — 69° 38' — már megközelíti a 70° szélességi fokot, s mint az arktikus expedicziók fölszerelő helye, a megtelepedésre mindenesetre alkalmas; és semmi kétség, hogy az északibb fekvésű helyekkel élénk összeköttetésben áll. Ehhez képest a részletesebb úti terv az volt, hogy Berlinen át Hamburgba indulok, innen a norvég postagőzössel az egész part hosszát végig mérem, hogy a tenger és a szigetköz madáréletét láthassam; végre Tromsőben megszállva, a szigetet és a csak egy keskeny tengerszorossal elválasztott földséget kutatom ; a többire nézve ott a helyszínén csinálom meg a tervet. Svaerholt madárhegyét, törik-szakad, meglátogatom; Vardő, hova Páter HELL MIKSA magyar csillagász és SAJNOVICS JÁNOS magyar nyelvész emléke vonzott, kérdéses maradt, mert oda való utazásom az anyagiak alakulásától függött. Noha mindezekre nézve már 1888. április havában meg