Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - XXVI Fajd és lemming

VADÁSZAT SARKI BÚVÁRRA. 223 Az erdő felől ismét lövés hangzott, mire a vadász kurjantással adta meg a hazaindulásra megbeszélt jelet. A mint társunkat várnók, a tengeren s elég közel a parthoz egy magános északi búvár— Colymbus septentrionalis — tűnt föl; lehettünk azonban tőle vagy 400 lépésnyire s a mi felfogásunk szerint közeledésről szó sem lehetett, mert a madár mindig látott. SKRCEDER elnevette magát s elkérte a karabélyt, melyet hegyes golyóra töltöttem meg. SKRCEDER ledobja a kalapját s a mint a búvár a víz alá bukott, oly eszeveszett futásnak ered a tenger felé, a minőről, különösen köves talajon, eddig még csak árva fogalmam sem volt; vagy 130 lépésnyire futva, megáll mint a czövek: ekkor felszínre jutott a búvár, lélekzetet vett s ismét lebukott; SKRCEDER ismét futásnak eredt, megint megállott, míg a búvár fenn volt. Harmadszori futással vagy 60 lépésre dolgozta le a távolságot s a mint a madár felszínre jutott, az ötödik másodperczben a golyó már a hátába vágódott. Gyönyörű látvány volt, mikor a vadász a legsebesebb futást megszakította s a mozgás minden lassúdása nélkül hirtelenül mintegy kővé vált. A búvár elveszett, mert nem volt ladik kihozására; nem is bántam, mert a prestvandi gúnár s a fajdkakas úgy is eléggé nyomta a vállamat. Öt óra reggel volt, mire hazaértem. Még be sem hunytam a szememet, mikor társam berohan, s diadallal lobogtatja a fajdjérczét és egy hangosan csipogó jószágot bont ki a kendőjéből: a hófajd pelyhes fiát. A lesett anyafajd nem jött a fészekre s így társam keresésre adta magát; fi as fajdra bukkant s meg is lőtte. Az éjjeli vadászat eredménye, úgy a mint haza hoztuk, tizenöt darab volt, közte egy északi búvár. két hófajd és a pelyhese.