Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1
I BEVEZETÉS - I. Az első gondolat
IO AZ ELSŐ GONDOLAT. némelyikére: az enyhe szellő az árvalányhajjal — Stipa — játszadozott. Ilyenkor ez az erdő nélkül szűkölködő erdélyi Mezőség kimutatja pusztai természetét; mintha a magyar alföldi síkság indult volna hullámzásnak. Április hó legvégéig minden rendesen ment. A hazakerűit szárnyas vándorok már meg is telepedtek; sőt kész fészkeken folyt már a madárszerelemnek oly csodás tüneménye is, mely a tojások, kiköltése érdekében megnöveli a madártest melegét s ugyanakkor visszaszorítja a táplálkozás vágyát. Nincs is az igazi és teljes odaadásnak hívebb képe, mint az a fészken ülő madár; és ezt az odaadást semmi sem tükrözteti oly híven vissza, mint e madárnak a szeme, melyben ekkor a szeretet és az aggodalom egyesül. De április legutolsó napján a kis kormos halás^madár — Hydrochelidon fissipes — lengő röptű rajába egy hófehérnek látszó, szárnyas jövevény vegyült: lehetett az halás^csér — Sterna, — de röptéből ítélve, kistestü sirály — Larus — is. Egy szerencsés lövés azután alkalmat szolgáltatott, hogy a törpe sirályt — Xema minutum — fölismerjem. Feje tiszta fekete, dolmánya gyöngéden kékes-hamvas, alsó fele a hónál is fehérebb volt; a mellén pedig leírhatatlan finomságú rózsaszín lehellet terjedezett; a gyönyörű madár alig gerlenagyságú volt. A mi akkori ornithologiai szentirásunk, az öreg BREHM első madárkönyve * erről a gyönyörű madárról azt mondta, hogy tulajdonképeni hazája ismeretlen, legfőbb tartózkodási helye Szibéria déli része, Oroszország, Skandinávia; megjelenik az Adria partján, az északi tengereken sokszor tömegesen; meglátogatja az Elba torkolatát, nagy ritkán eltéved egy-egy a belvizekre is. * C. L. BREHM, «Lehrbuch der Naturgesch. aller europäischen Vögel». Jena, 1825—1824.