Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - I. Az első gondolat

A TAPASZTALÁS ÚTJA. 5 fejtését föltevésekre alapítgatták. Ez okoskodások alapja az «ösztön» homályos fogalma volt, a melyből egy helyérző és egy igazodó tulajdonságot, az «Ortssinn és Richtsinn» érzékeit, fejtettek ki, melyek később egy levegőégbeli állandó úthálózatot szültek, keresztútakkal, állomásokkal — Zugslinien, Raststationen. — Belejátszott azután a mágnesség, a levegő nyomása és mérséklete; az utóbbi kettő azon az alapon, hogy a madár már a röpülés tulajdonságánál s ennek alapföltételeinél fogva is a levegő változásait meg kell, hogy érezze; ez viszi tőlünk őszkor, ez hozza vissza tavaszkor. Gróf LÁZÁR KÁLMÁN ezekkel is élénken foglalkozott s a midőn a mi kis erdélyi muzeumunkban a madárosztályra került a berendezés és összeszerzés sora, engem azok az okoskodások gondolkozóba ejtettek. Csakhamar tisztán állott értelmem előtt, hogy ezt az oly csodálatosnak és megfejthetetlennek látszó tüneményt, máirendes, tehát törvényszerű ismétlődésénél fogva is, csupán csak tapasztalati úton közelíthetjük meg. Nem új érzékek^ láthatatlan úthálózatok föltevése, hanem a tünemény mozzanatainak s az összes viszonyoknak hű és szabatos megfigyelése, lejegyzése, ennek évről évre való folytatása, egy megfigyelő hálózatnak a megalkotása volna az az út és az a mód, mellyel a tünemény lényegét megközelíthetjük. Azok között a szegényes viszonyok között mit tehettünk mi akkor a tapasztalat útján, mely anyagi áldozatot követelt ? ! Az erdélyi rész térképére vetett pillantásom egy vonalon s annak két pontján tapadt meg: a Hódos- és Szarvas-tó vonalán, mely egy alacsony vízválasztó közbevetésével összeköti a Marost a Szamossal, a melyen Gyeke és Mező-Záh kinálkozott egy-egy megfigyelő állomás berendezésére. Hálózatról már előre is le kellett mondani. Ez a vonal, délről északra vágva, összes viszonyai szerint