Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - XI Az «Aederholm» vagy a norvég pehelygazdaság

A DUNNAKACSA. 95 törvénnyel, többek között Tromső kerületben is, a dunnakacsát i88;-ig föltétlen tilalom alá vette, vagyis nyolcz évig ilyen madarat lőni egyáltalában tilos volt. 1885-től kezdve a tilalom április 1 5-étől augusztus 1 5-éig tart, vagyis arra az időre terjed, a melyben a madár vadságát leteszi, a költést és fiainak vezetését végzi; a vadászat pedig akkor szabad, a mikor vadász legyen, a ki a dunnakacsát megközelíti, szerencsefia, a kinek véletlenül lövésre jön. Island is rendőri fölügyelet alá helyezte a legjobb költőhelyeket. Az útas, ki nyárszakán igyekszik a norvég partokon végig az Északi-fok, egyáltalában az arktikus öv felé, csak ezeket 7. kép. — «Aederholm» Kobberdál mellett ; mesterséges költőbarlangokkal. tudva, érti meg azt a sajátságos jelenséget, hogy a dunnakacsa tojó a kikötők belsejében és ott is úszkál, hol a csónakok forgalma legélénkebb; szóval, hogy oly bizalmas, mint bármely házi rucza. A hathatós védelem fölszaporította s bizalmassá tette, kikötők tájára is rakatta vele a fészket; a gunár tartózkodóbb, óvatosabb s világosan kivehető rajta, hogy csak a párjához való ragaszkodás hozza a kikötőkbe is, hol azonban távol tartja magát a forgalomtól. A norvég pehelygazdaság legfejlettebb formájába (7. kép) Kobberdál mellett, közel a sarkkörhöz, tehát az északi szélesség 66-ik fokán jóval túl, pillantottam be legelőször.