Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 82 -bizonyos jogosultsága van; mert tény, hogy ma is csak annyit tudunk, miszerint kedves vándoraink délfelé Afrikába is vonulnak; de, hogy hol töltik ott az időt? erre határozott feleletünk azért nincsen, mert e földrész voltaképeni belsejéről, állatvilágáról Stanley kutatása után is csak halvány képünk van. 2. A mennyiben magánhangzóban gazdag nyelvünk ezt meg is engedi, a használt szavak festik az illető madarak dalát; s van köztük egy mondóka, mely némely alföldi tájakon a nép száján forog s kétségkívül netovábbját képezi a madár szólamnak emberi szóval való festésének. Ez, a „kell-e dió fiú ?" — Gyorsan, kérdő hangsúlyozással és színezéssel kiejtve, bizonyára mindenki ráismer az Oriolus galbala hangjára. 3 A pacsirta dalában a „dicső" és „kikelet" szintén ilyenek. 4. A Küllő (Sitta europaea) csakugyan füttyent; s a Mátyás (Garrulus glandarius) utánzási hajlama és tehetsége nemcsak a fogságból, hanem az erdőből is ismeretes. 5. A banka (Upupa epops) szólama: „hup-hup", így a „tudtuk" is jó. 6. Alig van nyelv, melylyel úgy vissza lehetne adni a fülemüle bizonyos szólamait, mint a gyorsan egymásután kiejtett „csak" s a hirtelenül kimondott „itt" szócskákkal. 7. A mi vándor énekeseink legnagyobb részének útja a Duna völgye ; legtöbbjének átkelési pontja a Balkán-hegység; sok átrepül Kis-Ázsiába, sok Afrikába. A rózsák völgye felé vivő irány tehát való. Java része éjjel vonul. Az is megtörténik, hogy a fáradt kis vándorok pihenés végett hajókra bocsátkoznak le s az erre vonatkozó adatok azt bizonyítják, hogy a hajónépség nem bántja őket, talán kevésbé humanitásból, mint inkább azért, mert babonáiban az áll, hogy a pihenő madár a szerencsés utazás jele. 8. A Lodoicea Schellarum (Labill) a Schelek szigetcsoportján terem; óriási pálma, melynek dereka 80 lábnyira nő, levelei 20—22 lábnyi hosszúság mel-