Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 80 -A légykapó "hirtelen a szárnya alá dugta a fejét. Ekkor elkezdte egy czinege, ki farka árán csak aznap szökött meg a fogságból, a melybe úgy került volt, hogy őszszel avval az ő gyönyörűséges kíváncsiságával belekerült a gonosz fiúk bodzacsapdájába. — Mester! mi az a Jákó ? — Hát papagáj! — Messze van ide Kazanlik ? — Bizony messze! — Hát Hyasz úr tud fütyölni ? — Hallgass már te locsfecs —- hát mit tudom én ! — Mester! — elkezdte a Fitisz — ez a Czinege mindig fészkelődik. — Fékom adta! hát nem hallgattok el tüstént, hisz' itt már aludni sem lehet — mindjárt itt hagylak benneteket No ennél sem kellett egyéb. — Mester úr! kedves mester! édes bácsi! nagyságos Pinty úr! ne hagyjon itt, hiszen jók leszünk már! szépen kérjük, maradjon!! Mind egyszerre beszélt, szinte nagy zaj lett belőle. — No, de ezt már az ördög sem állja ki — megyek! Az öreg már fel is emelkedett, hirtelenül rendbe is rázta a szárnyát, — a kompánia épen egy új könyörgésre tartotta csőrét, a midőn egyszerre csak viszhangzik az erdő. Buhun-uhu-hu-hu! Ez a nagy fülesbagoly volt. Csitt!! Csak ennyit szólt a vén pinty, s az egész kompánia azután a szárny alá dugta a buksi fejeket s madár-együgyüségökben szentül hitték, hogy most már rejtve vannak, senki sem látja őket. Alighogy a fülemüle elhallgatott, elcsaholta magát a róka, elnyávogta magát a vadkandúr, mely kalandra indult.