Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

- 76 — Elfogott az irtózat, a kétségbeesés! A gyengébbeket letiporta a szélroham, eltemette a hullám. A vezér kiáltott: szorosan együvé !! Szavát elkapta a vihar; nekünk már csak az ösztön volt vezérünk, a madarak kegyelmes istene bizodalmunk. A mikor már-már a halál torkában véltük magunkat, megkönyörült az isten. Utunkba vetett egy úszó emberházat, olyat, a minőt még soha sem láttunk. Fehér volt; három óriási kopasz fa meredezett rajta, odakötött hatalmas keresztágakkal ellátva. Azonkivül még egy fekete sudár állott ott, mely csak úgy okádta a fekete, fojtószagú felhőt. A ház oldalán két sorban is nagy lyukak tátongtak. Az egész alkotmány oly nyugodtan haladt a háborgó hullámok közt, mintha épen semmi sem történt volna. Már pedig a hullámok épenségesen dühöngtek ellene, csapkodták oldalait, némelyik épen a perémig kúszott fel; de bizony visszahanyatlott. „Le! le!" Ezt úgy kiáltottavezérünk, hogy meghallottuk. Iszonyú erőfeszítéssel valahogyan a házra vetettük magunkat s mentve voltunk. Nem bántott senki sem, sőt meglátszott az embereken a szánalom és részvét. A vihar egy kóbor sirályt is kifárasztott; az is közénk ült, s ettől tudtuk meg, hogy az egy oly népnek a hadihajója, a mely miatt a mult őszszel el kellett térnünk a rendes útról. Hál' istennek!! Ott aludtunk, s a mikor reggel felé a vihar elmúlt, hálával szívünkben hagytuk el a menedékhelyet. A vezér számbavett. Elsírta magát keservesen, mert sok pusztult el közülünk! Anyám, testvérem is odaveszett!!" Itt elhallgatott a szegény fülemüle s nagybúsan lehorgasztotta fejét. A hallgató madársereg szívét is elfogta a fájdalom. Olyan csend uralkodott, hogy az