Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 70 -Karszt — karszt — karszt! Innen délfelé vitt utunk s megkaptuk a tengert. Jaj beb szegény tájakon haladtunk. No, de helyen-közön csak akadtunk szép helyekre is. Cziprus, Laurus. Rozmaring, Gránátalma, Leánder sűrűségek szállást s ételt adtak. Tovább - tovább jutva már elgyönyörködtünk az ezervirágú Agave pompáján, sőt egy-egy — pálmában is, mely, igaz, hogy törpe volt, de azért mégis csak pálma volt. Egy helyen találkoztunk egy ütött-kopott kék rigóval, mely elmesélte nekünk, hogy sokáig szenvedett egy szűk, rácsos börtönben s épen elszabadult. Ez mondta nekünk, hogy ez a szegény ország Dalmáczia, s hogy délkeletre kell mennünk, ha a Parnasszust elakarjuk érni. Sok bajjal azután el is értük. Bezzeg nem volt ott nagy madárgyülés. mint más években ; mert hát a vándorok nem jöhettek a rendes úton, elszéledtek ki erre, ki arra. Jól megpihenve kivonultunk a fokra, s a vezér egy jelző füttyére neki eredtünk a nagy útnak; lebegtünk az örök tenger felett. Mindenki hallgatott, mert gazdálkodni kellett a lélekzettel. Senkisem szeleskedett, mert takarékoskodni kellett az erővel. Mindenki megemlékezett a bükki ifjú fülemüléről, ki szeleskedett s lezuhanva, a tengerbe esett, hol egy szörnyű czápa bekapta. Repültünk naplenyugvástól hajnalhasadtáig. Szerencsére jó szél fújt. A hullámok csöndesen emelkedtek, jöttek, mentek; egy csepp habtaraj sem látszott rajtok, s ez jó volt így. Találkoztunk hófehér Sirályokkal, kik bekalandozzák a tenger egész mindenségét. Könnyű nekik! Úszó lábaik vannak, — ha beleunnak a repülésbe, a vízre bocsátkozva, a hullámok sietnek szolgálatjukra; felvetik az eledelt a tenger mélységes méhéből. Estefelé a gyöng'ébbek lihegni kezdtek; a fáradtság már-már erőt vett rajtok; a vezér s mi erő-