Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 64 -csak a Matyi bolondozott. No, erre fogja magát s vijjogni kezdett, mint a sas; ijeszteni akart. Biz evvel is felsült; mert még a nappal szundikáló bagoly is tudja, hogy a sas nem a fa tetejéről vijjog ám, hanem a felhők tájáról, a hová a Mátyás urat kurta szárnya bezzeg soha sem viszi föl. Egyet gondolt hát s egyszerre elnyávogta magát, mint csak a vadmacska. Evvel is megjárta, mert senkisem hederített rá; hiszen azt is mindenki tudja, hogy a Kandúr úr nappal az odvában horkol. Mikor már látta, hogy semmire sem megyen, hát szint vallott, kipottyantotta: no, Mátyás vagyok! Erre aztán elkaczag'ta magát az egész erdő. A czifra Banka pedig, ki ugyanazon a fán az odúba tapasztott s nem épen jószagú fészke körül forgolódott, nem állhatta szó nélkül, oda kiáltott Matyi uramnak : Tud - tuk ! Tud — tuk ! Száz szónak is egy a vége: fölséges egy nap volt biz a ! Meg volt az ünnepe, öröme, mulatsága, mindene ! Bizony mindene, még hiánya is! mert hát nincs tökéletesség széles e világban. Az ünnep főékessége elmaradt. Aggódott e miatt titkon a rendező tündér és sok jó madárnak a szive. A Fülemüle nem szólt! még mindig késett valahol. Késő délután, a mikor a pihenő közeledett, s mindenki egy kicsikét magába is kezdett szállni, bizony erdő-berek, fű-fa, tücsök-bogár, pele-madár mind azt kérdezte egymástól: hol lehet? miért késhetett? tán csak nem érte valami baj? hiszen az idei kikelet olyan szép, olyan áldott, hogy Májuskirály ő felsége maga mondta: régen volt ennél szebb, biztosabb bevonulásom! Miért maradhatott el épen a fülemüle ? így állott ez a dolog a mikor a nemes Pintyőke épen hazafelé tartott. A nagy tisztásról jött, hol megfalatozott.