Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477
Havasi dráma
Havasi dráma. Mennyit is irtak össze azok a költők arról a „fönséges nyugalomról", mely szerintök a havasok jellemzője! Igaz fönséges egy nyugalom, csönd uralkodik ott a törpe-fenyvek öve fölött, mindaddig, a míg a vihar föl nem kavarja a felhőket, a miglen a villám nem sújtja az ormok légcsúcsát, s nem bömböl dördületének visszhangja sziklától-szikláig, szakadástólszakadásig. Fönséges egy idyll az is, a midőn a nap ragyog, könnyű szellő játszik az Eriophorum atlasz fehér bojtjaival, s a harangvirág bólintva köszöntget a sisakvirágnak. De az idyll, mint béke s a vihar, mint vad viaskodás között sok minden történik azon a havason, a miről a költőnek vagy semmi, vagy hibás fogalma van, s épen azért hamis képek rajzolására viszi. Szép dolog az, egy kaczagó zöld pázsitfoltot tarka havasi virágokkal, rajta gondtalan zergét fürge gidókkal, csöndet, örök összhangot énekelni; de a való, az a való! Igaz, hogy a pázsit zöld, a zerge-gidó fürge, csönd is van néha; de az anya-zerge orra azért mindig fogdossa a szelet, füle örökké neszel s legalább is félszeme mindig ügyel a zergebakra, mely a legmag'asabb sziklát őrtoronynak használja s istenigazában feszült figyelemmel, éles érzékeinek szakadatlan működtetésével őrködik a falka biztossága felett.