Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fenyvesből

Ä fenyvesből. A kánikula beköszöntött Budapesten is. Ez időtájban igen sok ember sajátságos állapotba esik, mely patologiai szempontok alá tartozik s körülbelül a következő tünetekkel jár: az ember nem találja otthon a helyét; futkos a Városligetbe, a Svábhegyre, a Zugligetbe, Rákospalotára, mind hiába. Megkísérti a Margitszigettel, nem használ. Ez a betegség első stádiuma. A második az, hogy unalmasak neki a hírlapok s a legérdekesebb hírekben is már csak a kompakt betűkkel kirívókat szemelgeti s úgy találja, hogy azok is üresek. Ez tehát a második stádium. A harmadik az, hogy forgatni kezdi a tárczát, így meg úgy, telik nem telik? Vendéglőben, kávéházban előkéri a konduktort, kombinálja az első osztályt a másodikkal, ezt a harmadikkal — tour, retour hm! Azután jön a krizis, valami ismerős képében, ki nagy hirtelen a czilindert fölcserélte a pörge kalappal, az ácsorgást a sietéssel. Hova ? A Kárpátokba! No hát, megyek én is! Egy tisztességes tüdőbajjal egyesülve, engemet is megrohant ez a betegség s összes stádiumain túlesve, itt állapodtam meg Feketehegyen, a hazafiságáról és bográcsairól is nevezetes Merény város tőszomszédságában szerénykedő „ vízgyógyintézetben." A hegyoldal hajlásában kristálytiszta patakcsa, terebélyes tusszilágó levelek alatt csörgedezve, bujkál a Göllnitz folyócska felé; jobbra-balra himes ingoványos havasi rét, melynek szélén a fenyvek tömött sorokban őrködnek. Az oldalba fölfutó rét derekán a fürdő svájczias épületcsoportja: egyszerű és — ízlésnélküli; no de eső ellen mégis csak elég-