Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - VII. A bóra

— 26 — A Bóra utáni napon a part olyan, mint egy csatatér. A sárgás tajték a szárazra dobva, hegyszámra hever, azután lassú sistergéssel fogy. A hajlékony bokor lassan feltápászkodik, de még sokáig megtartja a szélmenti dülött állást. A megtépett platánok mintha panaszra emelnék megmaradt ágaikat ég felé . . . És azután sajkába szállnak a bátor halászok s tova eveznek a Scogliók felé; mert hátha künn járt mégis „akkor" egy boldogtalan hajó? Elmentem én is egyszer az Admiráléval szétnézni. A Raguza Vecchia felőli Scogliók táján láttunk egy deszkát, melyet a könnyed habok ringattak. Az Admirale keresztet vetett magára. Azután találtunk olajjal telt tömlőket; és egy magányosan kimeredező sziklacsúcson egy phrygiai vörös süveget. „Signore, ez egy görög bárka volt, mely olajjal indult, ki tudja honnan, ki tudja hová, ki tudja hány ember volt rajta!" A gonosz tündér tehát megkapta áldozatait s kiengesztelődött — ideig óráig. Ez a Bóra.