Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - I. A tenger

alig- hiányzott a farka! A dohányzacskó alakú polypokon, melyeknek kisebb példányai mindig kerülgetnek a piaczra, sehogy sem tudtak eligazodni „hol van a feje?" stb. stb. De ne bocsátkozzam én most a halaspiacz tüneteibe ; jobb ezeket az állatokat a magok elemében felkeresni, már t. i. a mennyire a természetben lehet, s a mennyire az ember gyarló tolla birja. Lesz erre alkalom a szt-giacomoi sziklapartok és odvak táján; előbb még- Fiumében is van dolgunk s végig sétálunk a tengermelléki s beljebb eső volt horvát határőrvidéken, no meg azon a területen, a melyen — a népmonda szerint, az ördög összehozta a világnak minden ártogató felesleges kövét, szikláját. Fiúméban egy nyugalomba vonult, galambősz háztulajdonoshoz jutottam, s nem kellett sok idő, megértettük egymást, már t. i. az italianissimo az ungharesissimót; szidtuk is egyesült erővel a szidhatót, sőt ennél még többet is. A jó „padrone" megcsónakáztatott, szedetett kagylót, csigát, szivesen látott asztalánál, tudakozódott családi viszonyaim után, — szóval az alatt a hat nap alatt, a melyet házánál töltöttem, jó viszonyba kerültünk; tiszteltem, becsültem. Csak egy dolgát nem értettem egészen, s ez a felesége volt. A signor padrone jócskán benn volt a hatvanasokban, felesége még nem érte el a húszat, s azok közé a szép virágok közé tartozott, melyek a tengerszéli olasz és a szláv elemből támadnak, a melyeknek fő ismertető jellege a szemeknek sajátságos mélabús tekintete. E szemek nem szórják az olasz női szem ismeretes szikázó és perzselő villámait. De nem a korkülömbségen ütköztem meg, — nem ezen csodálkoztam, hanem a nő helyzetén a házban. A padrone s én megebédeltünk — az asszony felszolgált. Se széke, se terítéke nem volt az asztalnál, s csak a mikor mi már kiszívtuk a csibukot is. akkor terített magának, szolgálta maga magát is.