Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A végpusztulás réme. (Miskolcz, Eger, Diósgyőr s a Bükk-hegység falvainak sorsa.)

A végpusztulás réme. (Miskolcz, Eger, Diósgyőr s a Biikk-hegység falvainak sorsa.) Ugy látszik, hogy 1878. évi augusztus hó utolsó napjaiban egész Közép-Európában bekövetkezett egyike azoknak a végzetes meteorológiai forradalmaknak, a melyeknek előjele a tikkasztó hőség, a levegőnyomás rendkivüli ingadozása, mely utóbbit a légsulymérőn a higanyoszlop alászállása jelez. Ilyenkor mintha találkozót rendeznének a vizek fúriái az egyes hegylánczok vihargyüjtő csúcsain, hogy felgyülekezve, víztömegeiket, villámos fegyvertáraikat rázúditsák a vidékekre s rombolást víve, halált osztva, végigszáguldjanak völgyön és halmon, mindaddig, mig egész dühöket ki nem adták. Ez elemi forradalmak hatalma irtóztató. A gondolkozó embernek fogalmat adnak kettőről: azokról a katakluzmákról (= áradat), a melyek a földkéreg felületét átalakítva, oly rétegeket alkotnak meg, a melyeket a tudomány „földtani rétegeknek" nevez, a melyek azonban, igazában, egész életkorszakok temetkező helyei, — és fogalmat nyújtanak arról a gyöngeségről, tehetetlenségről, mely az embernek az elemi forradalmakkal szemközt osztályrésze, egyszersmind végzete is. E forradalmak épen úgy söprik le a „természet urának" büszke fészkeit, mint a szerény hangyabolyt ; elnyelik őt magát szerénységével, hiúságával, — emberszeretetével vagy durva hatalmaskodásával együtt épen úgy, mint a legparányibb lényt, melynek se szerénysége, se hiúsága, se magasabb érte-