Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

„Apró madarak hagymával"

— 101 -reskedések előtt kifüggesztett kalitkákban százával vergődtek az istenadta boldogtalan kis rabok, s az étlapokról csak nem tünt el az „apró madarak hagymával," „Kleine Vögel mit Zwiebel." Evekkel ezelőtt egy szolgabíró barátom Erdélyben megmutatott nekem egy megyei rendeletet, mely minden gazdát arra kötelezett, hogy a tél folytán köteles ioo madárfejet a hivatalnak bemutatni; ma talán ugyanaz a szolgabíró az ellenkezőt rendelheti el: üldözés helyett védelmet parancsolhat Ez haladás, de még nem minden, a mit tennünk kell. Mondhatjuk, a madárüldözés, a fészkelő helyek irtása ellen a müveit államok teljes akczióban vannak. A legjelesebb tudósok és gazdák egyiránt fölemelik szavukat; sőt a dolog már egy nemzetközi kongresszus (Flórenczben) tárgyát is kepezte. A mozgalomban — elég sajátságos — Németország elől jár, ugyanaz a nemzet, mely a madarászatot a legrégibb időktől fogva a képzelhető legnagyobb szenvedélylyel űzte, melynek egyik császárját „Heinrich der Finkler"-nek nevezték, ki a madarászó helyen kapta koronáját s intézte az ország" dolgait; melynek egyik hires dalnokát épen efféle miatt „Walter von der Vogelweide"-nek nevezték; s melynek a madarászaira, annak alkalmára és eszközeire nézve minden bizonynyal a leggazdagabb műnyelve van, mi már magában véve is eléggé bizonyítja, hogy az a mesterség ősidőktől fogva szorgalmasan gyakoroltatott. Az érzelgősségből, mely a mozgalmat eleintén — kivált az öreg Brehm apó

1 befolyása alatt — jellemzé, kibontakozott a gyakorlati irány, mely kivált a fészkelő házikók felkarolásában nyerte kifejezését. A fészkelő házikók készítése ma már iparággá fejlődött, s a természetrajzi megfigyelések alapján rendszeresen mívelik. A madár nagyságához, szokásaihoz mért apró házikókat alkalmas helyekre, pl. gyümölcsfákra és 1 Brehm Keresztély hírneves német ornithologus.