Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XII. Skócziai vadászatok

Még alig haladtunk ezer lépésnyire, midőn a hófergetegben, jeles látcső segélyével — melyet minden skót vadász hord — egy falkát fedeztünk fel. Jó szél mellett a földre lelapulva kúsztunk odább. Csupán a haraszt szolgált fedezetül, s hála a borult időnek és havazásnak, a vad nem vett bennünket észre; a nedves hóban való tartózkodás azonban nem nagyon kellemes dolog volt, különösen vezetőmre az ő skót öltözékében, csupasz térddel és czombbal, csak a „kilt"-be (zubbonyka) öltözve. Hóval érintkezésbe jött térdei egészen kékek voltak s annyira didergett, mikép attól féltem, hogy a vad meg találja hallani fogvaczogását. Mindamellett is jól haladtunk előre s csakhamar lőtávolra jutottunk; a legnagyobb óvatossággal vontuk most elő fegyverünket vízmentes tokjából, melyre havas időben elkerülhetlen szükség van; fölvontuk a závárt. Én fegyveremet egy épp egyenesen álló sziklára fektettem. A legerősebb szarvast szemeltem ki a fal kából, czélba vettem s golyót röpíték vállapjába. A derék 10-ágas egy hatalmas ugrással egy szikla mögött eltűnt, utána a minket kiséro skót eb, mely kissé agarainkhoz hasonlít, csakhogy szálkásabb szőrű. Csaholása csakhamar jelezte nekünk a vad összeomlását. Azonnal ott termettünk s az ottani viszonyokhoz képest jól megtermett szarvast találtunk, melynek a golyó a legszebben érte vállapját. Azonnal kizsigereltük s az előhozott pony-ra fel kötöztük. A legközelebbi napon, cserkészeten, fárad- 95 -