Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

I. Vadászatok Izland szigetén

mérsékű eső egész nap tartott. Át- meg átáztunk; azonban, miután folyvást mozogtunk, nem fáztunk. Hű paripaőrünk és kalauzunk azonban, „Dörtr" — ámbár gyakran kortyolt a pálinkás-butykosból s egyre szippantgatott a lőportartó-alakú, rozmárfogból készült burnótszelenczéjéből — teljességgel nem tudott fölmelegedni. Ily szelenczékből, vadászatok és halászatok alkalmával, mikor az embernek csak egyik karja van szabadon, nagyon kényelmesen lehet szipákolni, mert a kis fadugóval ellátott szárút az ember a fogaival kinyitja, s a szárú hegyes végét egyenesen orrlyukaiba illesztheti. Lehet, hogy valamely szenvedélyes burnótozó európai vadász hasonló burnóttartót készíttet vadkan-agyarból. Megsajnáltuk a szegény isiandit, s miután még jókora utat kellett lovagolnunk, fölhagytunk a „Rjupák"-kal és „Hrossagaukurok"-kaI, mint a hogy az islandiak a hófajdot és sárszalonkát nevezik, a nélkül, hogy az estét bevártuk volna. Sötétségről itt nem lehet beszélni, mivel nyáron a nap oly későn nyugszik s oly korán kél, hogy el sem sötétül s még éjfélkor is tökéletesen lehetne vadászni. Hegyen-völgyön, tüskön-bokron, csúf posványokon sebes vágtatva haladtunk át, s ha itt-ott egy-egy ló megbotlott is, sohasem bukott föl; csak éppen jól kellett a nyeregben megülni. A nap már lehanyatlott, tehát nagyon késő volt, midőn mi a thingvelliri templomhoz s annak öreg, szívélyes lelkészéhez megérkeztünk. Hogy magunkat érthetőkké tehessük, elő kellett venni latinnyelvbeli tudományunkat; az, - 10 - 4*