Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

X. Keletázsiai vadászatokról

elkorcsosodott ebbel, várakozott reánk. Ezeket jobbra küldöttük, tni pedig balra tértünk. A meghajtandó erdő körül háló volt nagyjából alkalmazva, mivel, kevesen lévén, az összes váltókat el nem állhattuk. A haladás nagyon sok bajjal és küzdelemmel járt, az erdőben fojtó, rekkenő levegő volt, ezer meg ezernyi mosquitóval telve, az erdőn kívül a mocsárba sülyedt az ember, s csaknem megsült a nap hevétől. A ki tudni akarja, mik azok a vadászfáradalmak, az csak vadászszék egyszer tropikus égalj alatt. Két órai gyötrelem után, verítéktől átnedvesedve érkeztünk a hajtáshoz. Körülbelül 100 lépésnyire egymástól álltunk föl a legsűrűbb őserdőben, hol alig láthatni 30 lépésnyire. Itt talán még nagyobb volt a hőség, mint a verőfényen, a földből nyirkos, fülledt levegő áradt s a lombfedélzetről velenczei ólomtetőhőség. Minden öt perczben törülgetnünk kellett a szemünket, nehogy káprázzék az izzadtságtól. Egy lövés adott jelt a hajtás megkezdésére s a mi malayiink borzasztó zajt csaptak, majd fölhangzott az ebek csaholása s fegyverrel a kézben a legfeszültebb figyelemmel vártuk a történendőket. Először egy meglehetős nagy madár jött, mely nagy suhogással vonult át a lombtengeren, háborítatlanul, látatlanul; aztán jött egy óriási majommama, csecsemőjével keblén, szánalmas, aggódó kiáltásokat hallatva, hagytam békén továbbmenni; végre mindig közelebbről hangzott a zaj s már hallám a szarvast törtetni, azon- 81 8*