Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

VII. Medvevadászat Magyarországon

lőhetett; B. erdőmester, a mi derék és tapasztalt vadászkalauzunk a miatt, hogy senkit sem állított a füstölgő szénrakások közé; a szénégetők, hogy baltáikkal agyon nem verték a medvét, a többiek pedig, hogy azt még csak nem is látták. Az egyetlen, a ki örülhetett, bizonynyal a maczkó volt, sértetlen bundával elmenekülhetvén. A szegény hajtóknak, az ő nemzeti-viseletű rövid ingükkel, csupasz derekukkal és gyomrukkal, még egy adag pálinkát szolgáltattak ki, hogy e roppant hidegben a megfagyástól óva legyenek. Ezek az edzett emberek, mihelyt a jóból sokat kaptak, a havon álomba merültek, de aztán, daczára a 24° hidegnek, nem sok idő múlva szerencsésen hazaérkeztek. Vájjon a mi pálinkánknak avagy SZÍVÓS természetüknek köszönhették-e ezt? A rendezkedés után hazafelé indultunk, végre is a legjobb kedélyben, mert hát mégis elejtettünk két medvét. Csakhogy — jegyzé meg valaki — a mulatság akkor lett volna tökéletes, ha a maczkó a neki nyújtott reggelit is elfogadta volna. 65