Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIX. Egy szerencsétlen vadászati nap

mozdulok, biztosan megfordul, - mittevő legyek liát?! Mivel ily közelről hibázni nem akarok — úgysem hitte volna semmiféle vadász a világon e mentségemet —, megkísértem jobbkezemnek csak a hüvelykével azt a bolond szíjat letolni, a mely a csőre rácsúszott volt, midőn a puskát a földről fölvettem. No persze! alig pillantotta meg a medve a tett mozdulatot, máris villámsebességgel megfordul és a leggyorsabb futásnak eredve, visszafelé menekül. Már most vagy-vagy! Felugróm, lerántom a szíjat, figyelmesen czélzok és elsütöm a puskát. A vad már első kapásra pompásan volt czélba véve és a lövés nem ugyan a fejének, hanem az ellenkező oldalon levő testrész felé irányult, de az „Express"golyó azért mégis megteszi hatását. Barna bácsi szökése irányát megváltoztatja, de lám, nem rogy össze, sőt mi több, még gyorsabb futásnak eredve, sógorom között és köztem a csavargós úton átugrik, én tehát már csak messze távolra, a mögöttünk levő erdőbe lőhetek reá másodszor, fájdalom, eredmény nélkül. Majd megpukkadok mérgemben és sógoromat hívom, hogy „pech"-emet elmondjam neki és legalább ekkép könnyebbüljek meg egy kissé. Azzal vigasztal engem, hogy az első lövésre valószínűleg eltaláltam. Odafutok a lövés czéljának helyére, keresem a vérnyomot, azonban csak egy két hüvelyk vastag széthasított fácskát találok, bizonyosan ez volt a medve életmentője, legalább úgy akarom reményleni. Az erdészek folytatják a keresést; de hiába: a medve el van hibázva, mindössze csak nagyon ráijesztettem. - 170 -