Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XVIII. Egy szerencsés vadászati nap

Iának a lövészek számára kijelölt állások, végre a fővölgyig és keletről is szintén a hajtók sora vonult el, kiknek feladata volt, csendesen megállva, a hajtás kezdetének jelére, zajongani. A lovak, melyek a hóban néha egészen elsüppedtek, bizonyára örültek, hogy tőlünk most megszabadultak; viszont mi is örültünk, hogy ismét kiegyenesedhettünk és a néhány tót által kitaposott úton állásaink felé indulhattunk, Háromnegyed óra alatt fent voltunk. Mindenekelőtt állott egy erdész, azután csekélységem, ismét egy erdész, azután a koronaherczeg, mellette ismét egy erdész, azután Bombelles gróf, végre az utolsó erdész és azután Teleki gróf. Keskeny, mély úton állottunk, a ki félrelépett, elsüppedt a hóban. Úgy volt tervezve, hogy a medvét semmiesetre sem szabad az ösvényre ereszteni, máskülönben felhasználná azt és feldöntené az embert, még mielőtt lőhetett volna rá. Körülbelül szemközt a gaurával, melyet Podhradszky, az akkori erdőmester és mostani erdőigazgató, mutatott nekünk, volt a koronaherczegnek, természetesen fenyők által fedett, állása. Féltíz óra felé kezdődik a hajtás, tisztán kiveszszük a hajtók kiáltásait és most a maczkónak el kell hagynia fekhelyét. Aggodalmas perczek telnek el; végre negyed tizenegy óra felé hallok egymásután három lövést. A mély hóban és hidegben robajuk csak tompán hallatszik, és így nem vagyok képes megítélni, vájjon ki lőhetett; de legmelegebben óhajtom, hogy sógorom lett légyen a lövész. A legnagyobb izgalomban megvárom - 164 -