Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIV. Tigrisvadászat Keletindiában

ban igen sok belföldi egész éjen át nem győzi eléggé nézni. De térjünk vissza a vadászatra. A mi többnapi expeditiónk alkalmával, — mely elég gazdag volt zsákmányban, úgy ránk, vadászokra, mint a mi fáradhatlan botanikusunkra nézve, — tigrist nem lőttünk; csupán az indiai rendőrfőnök lőtt egyet a Doolie-n. Megsebesíté első lövésre s hagyta őt megbetegedni; később Capt. P. és S.-sel vadászelefántra ült, mely bátran követte a véres nyomokat. Az elefánt egyszerre meghökkent; a tigris pedig nyomban a fején terem; sikerült ugyan leráznia a vadat, a ráirányzott lövések azonban el voltak hibázva. Az ekkép bátorságában megcsappant elefánt megfutamodott, mi tigrisvadászatokon a legveszedelmesebb dolog. P. és S. fönmaradtak, míg a bátor rendőrfőnök hátul leereszkedett, letérdelt s elejté a feléje lopózkodó s épp ugráshoz készülő tigrist egy jó vállaplövéssel. A két kapitány és a mahout csak két mértföldnyi távolságra tudták az elefántot, mely őket árkon-bokron keresztül ragadta, feltartóztatni. Egy faág P.-t erősen megsebzé, míg S. sértetlenül maradt. Az erős tigris bőrét és karmait, mint diadaljelvényeket, magunkkal hoztuk Európába, hogy itthon mégis legalább valamit mutathassunk a tigrisből is. A vasúthoz való visszatérés, az óriási hőség miatt, az ú. n. „Doolies"-ekben (palankin) éjjel történt. - 120 -