Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIV. Tigrisvadászat Keletindiában

Egy, a szoba közepén a kőpadolaton álló és földdel megtöltött agyagfazékba mangogyümölcs magvát rejti s ekkor a fazekat egy kendővel leborítja. Ha aztán öt perez múlva a kendőt fölveszszük, egy kicsiny növényt látunk a magból kikandikálni; egy félórával később az egészen magában álló s a bűvészszel semminemű összeköttetésben nem lévő edényben egészen friss, néhány láb magas mango-bokor nőtt, melynek növését 10 perczenként, a kendő levételekor igen jól lehet ellenőrizni. Ez a legbámulatosabb bűvészet, melyet valaha életemben láttam. Nagyon meglepő, de kevésbbé kellemes a kígyószelidítők mutatványa. Ezek e művészethez az úgynevezett szemüveges vagy kobrakígyót (Naja tripudians B.) használják; ez az indiaiak „Tschintu-negu"-ja. Ezt a hüllőt, mely nyakán a vért egy nemét korongszerűen tudja kiterjeszteni, mint mondám, szintén szentnek tartják, mert egykor, vértjével a napon heverő Buddhát beárnyalta, midőn ez, utazásközben elfáradván, a földre lefeküdt és elaludt. A kígyók egy kosárban vannak s a szemfényvesztő leguggol hozzájuk s ide-oda hajlongva, egy klarinét és fuvola közé helyezhető hangszeren keserves zenét játszik. Csakhamar kimásznak a kígyók, függélyesen fölemelik sárga testüket, kiterjesztik nyakvértjüket korongszerűen, sziszegve himbálják magukat ide-oda, s nyelvöltögetve kapdosnak a sarkán guggoló, csak felső testét mozgató, különben nyugodtan zenélő indiai felé. - 118 -