Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIV. Tigrisvadászat Keletindiában

a lég oly száraz, hogy az izzadás teljesen megszűnt. Kéz és ajk fölcserepesedett, a bőrnemű tört, a szivar burnöttá vált a tárczákban, sőt a nyelv s a szájpadlás is egészen kiszáradt. A jég és a behűtött víz gőzölgött, a palaczkok e víztől sohasem hamvasodtak meg s a poharak, a melyekbe egy-egy jégdarabkát vetettünk, elpattantak, mint nálunk az olyanok, a melyekbe forró vizet öntenek. Fájdalom, reggel nem lehet vadásznunk, hanem a legnagyobb forróságot kell bevárnunk, először a jelentések miatt, másodszor pedig, mert a tigris csak a legnyomasztóbb forróságban vár be. Tíz óráig a chicarékra vártunk, kik végre, a tegnapi jelentésekhez hasonlókkal érkeztek be. Elhatároztuk, hogy ott fogunk vadászni, a hol tegnap a két bivalyt megölve találták. Csakhamar hallók a megindult hajtók ordítozásait s egy órával később lovon és elefánton követtük őket, hozzánk csatlakozván a társaság említett tagjain kívül még egy indiai rendőrfőnök s a mi két vadászunk: Pulman és Nikitsch. Tíz angol mértföldet kelle lovagolnunk leégett djunglékon, elhagyott földeken s kiszáradt folyammedreken át, minélfogva nagyon megörültünk, midőn a gyülekezőt elértük. Mi, puskások foglaltunk először állást s ezután a hajtók lehetőleg nesztelen kerítették be a meghajtandó djungle-t. Mi állásainkat fákon foglaltuk el; az ágak közt elkészített szellős ülésekre lélrán kellett fölhágnunk. A lazán odahelyezett fadarabokat min- 112 -