Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIV. Tigrisvadászat Keletindiában

másnál hagytuk el, Bombaytól mintegy 24 óra járásnyira. Egy szénszállító-vonaton ezután még hét mértföldet utaztunk, s a leszálló-állomáson elefántok és palankinok várakoztak ránk, minket tovaszállítandók. Tevén már nyargaltam s utaztam is négy pompás, gyors teve által vont s négy hindu által vezényelt kocsiban, végre Japánban férfiak által vont fiakerben, mely oly gyorsan haladt, mintha lovak húzták volna. Az elefánton való lovaglás azonban újság volt előttem, minélfogva otthagytam vadászomat a palankinban, hadd hintáztassa magát benne; én pedig kikerestem magamnak a legnagyobb elefántot, a melyen a doktorral helyet foglaltam. Hogy ez megtörténhessék, az állat mind a négy lábával letérdel, az ember föllép hátulsó lábaira, s farkába kapaszkodva, a hátára veti föl magát. A benszülöttek ezt hihetetlen gyorsasággal végzik. Az elefánt azonnal első lábaira emelkedik, mihelyt hátsó lábaira hágtunk; s ha az ember nem ügyes tornász, lógva marad a levegőben, vagy hasán kapálódzik a kolosszus kemény hátulján. Némely úti-elefántnak kényelmes sátor vagy ülés van a hátán, a miénknek csak egy, kötelekkel odaerősített madrácza volt, középen átmetszve, hogy az elefánt erős és éles gerinczét átbocsássa. Ezen, mindennek inkább, mint kényelmesnek nevezhető nyeregben kellett, — félig fekve, félig ülve, majd az éles hátgerinczre, majd egy kemény kötélre jutva, — az állatnak nagyon is ingó mozgása mellett, az egyensúlyt fenn- 106 -