Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIII. Hiúzok- és hófajdokról

A bőre, sajnos, elveszett, azonban állítólag fiatal hiúz lett volna, alig nagyobb, mint egy jó erős róka. Szőre barnás-vörösbe játszott s még nem nagyon feltűnő foltokkal tarkázva. Az 1874. január vége felé egy falusi korcsmáros, ki szintén amaz emberek közé tartozik, a kik az egész világot a saját vadászterületöknek tekintik, felhasznált egy viharos napot, hogy jogtalanul bár, de az alkalomadta biztonságban vadászhassák őzekre, néhány, hozzá hasonló vadászczimbora s két kopó társaságában. A polonkai Zsdjárszko völgyében, közvetlen a havasok alatt, elkezdett egy kopó hajtani, de nagyon gyakran csaholt álló vadra. Csakhamar aztán, mintegy 30 lépésnyire, a korcsmáros felé egy hiúz futott s nyomban utána a kopó. Az első lövésre megfordult a hiúz s megragadta a kutyát, szörnyen megcsúfolva ezt, a mennyiben éles karmaival forma szerint leskalpozta s egyszersmind első lábait a váll-lapig csaknem péppé marczagolta fogaival. A vadász néhány lépésnyire megközelítheté a hiúzt s ezt az eben agyonlőhette. Nagyon szép nőstény példány volt s 56 fontot nyomott, noha egészen le volt soványodva. Az ősz folyamán alkalmasint ismeretséget kötött a liptói medvetőrrel, mert egyik hátsó lábszára teljesen hiányzott s forradása egészen friss volt. Ez volt mindenesetre az oka, hogy a kutya előtt futott, a helyett, hogy fára menekült volna. Volt alkalmam látni a bőrét, mely egyike a legszebb tarkázatú, ritka nagyságú példányoknak. - 102 -