Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

3. Természetrajz. - X. Vándormadár-e a fogoly?

85 madár, hogy tartózkodási helyét — ha nem is az ország határain túl is (tehát a fogoly a geográfiái határokat is ösmeri!) — de legalább mértföldek távolságára változtatja, s ez által elébbi tartózkodási helyére nézve kószamadárrá válik s „ez a Strichrebhuhn rendszerint nagyobb alkatú". Mily zagyva definitió. Hiányzik belőle minden positivitás. Miért csak némely vidékén van ez igy Németországnak, s melyek ezek? Miért vállik csak régi helyére nézve kószamadárrá, hát az újra nézve azután nem? Mily okoknál fogva válik azzá? Miért rendszerint tehát nem mindig — nagyobb alkatú, s ezen nagyobb alkat (?) ok-e arra, hogy talán azt egy külön válfajnak vegyük? Erre felvilágosítást Waldfreund úr nem ad. Erre „Gerdolle" úr nyilatkozik, mondván, hogy igenis a hatvanas években ő is látott 50—60 darabból álló falkákat s ezeket nem csupán késő őszszel — de, miután rendesen nem találta ezeket — mig az állandó falkákat akkor is, midőn ezeket nem -—; megengedi ugyan, hogy ezek több csapatból vonultak össze; de össze nem vegyülvén az állandó falkákkal, idegen helyről kellettt jönniök. Tehát, ha még az öreg „Manton" nem is mondta volna „ces sont des perdrix de passage"; hajlandó azokat kószafoglyoknak tartani. Jelenlegi tartózkodási helyéről hasonló tapasztalatai nincsenek. Azután egy névtelen úr Hannover-Mindenből irja, hogy az ottani erdészeti académia museumában két kitömött példány fogoly van. Az egyiken ez van irva „Standrebhuhn", a másikon „Streichrebhuhn" „Wanderrebhuhn", s ez utóbbi sötétebb színezetű s amannál kisebb. (Waldfreund szerint a kószálok a nagyobbak.) O azonban ellenkező következtetésre jön, mint az elébbiek. Ugyanis „Riesenthal" könyvéből azt idézve: „mily különbségek fordulnak elő a színezetnél, erre elég, ha különböző vidékekről származó foglyokat hasonlítunk össze. Ezen színkülönbség csupán családi, legfeljebb helyi, semmiképp azonban nem fajkülönbség, s azzal végzi czikkét: „ki tudja, nem áll-e ez a két kitömött példányra is?" Végre jön egy „H" úr. Ez concedálja a kószálást; s okáúl „a falkák túlerősségét adja." (Sic?) Óvszerül ez ellen pedig azt ajánlja, hogy „egyetlen falkát sem hagyjunk megtizedetlenül".