Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VIII. Apróságok

77 mintha csak a Rákóczy korszakot élnők, hol egy félév alatt az eredmény 500 tag, ez is szétszórva a szélrózsa minden irányában ? Pedig van ám aegise! Ott a honvédség szemefénye: József főherczeg. Mein Herz, was willst Du noch mehr ? Ily példák után menni passió lenne. Ez sem vonz ! A díj csekély — az eredmény, melyet czélozunk: óriási, .-v lap jó •— s hozzá ingyen. De az eddigi sorokozás csak egy csöpp a tengerbe. Ne ámítsuk magunkat a vizcseppről szóló mesével. Évezredek kellenek ahhoz, a mig „gutta cavat lapidem". Pedig nem évézredek, de csak évek kellenek ahhoz, hogy, ha igy vánszorgunk, a vadászat nemes sportja csupán hagyományban éljen s ugy legyünk, mint Francziaország némely része, hol már a pipiske a fő vad. Sorakozzunk, uraim! nekünk a vadászati védegyletben többünk van egy archimedesi pontnál. De mentül előbb, mentül tömegesebben. Munka s egyesülésben van az erő. Eddigi életünkre ráillik az Arany verse : »Mert az élet. ha nem fajulva tengem, olcsó időnek hasztalan soka.« Tőlünk függ csak, hogy legyen ugy, mint a nagy költő folytatja: »De vérben, érben a vidám keringés egy jobb jövőnek biztos záloga.« Ha e kérdéseket ugy akarnám folytatni, mint a gondolotok agyamba tolulnak, egy papírgyár összes anyagját teletirkálhatnám. Miután azonban egy magamforma pigmeus a hiányokon úgysem segíthet, hát nem teszem e hóbortos rhapsodiákkal tovább próbára a t. olvasó türelmét. * * * Mint curiosumot említhetem, hogy őszszel nálam a fogoly rendszerint kevesebb, mint télen maradt, holott nyáron — megbízható embereim — mindig sokról mesélnek. Csaknem hinni kezdek a vandorfoglyokban. Magam nem tudok róluk semmit. Megromlott egészségem miatt e pocséta világban gazdaságomat is legfeljebb az útról látom. Mégis, mily vonzerő az erdei szalonka ? Mindennek daczára négy vasárnapi — shocking mondaná az angol — de mit te-