Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435
2. Vadászat. - VIII. Apróságok
uraink nem vizslavadászok. A többi? no, hát ugy hiszem, kevés Bárczy István s jó magam akad.) Én a setterekkel végkép felhagyok. Nagyon kényes jószágok ezek. Száz pointert könnyebb felnevelni mint 10 settert. * * A kis felrázás a hatvani Sportegyesület vizslászati szakosztályának nagyon üdvös volt. Én tartottam tőle, hogy isten nyugalma már nem is álom, hanem lethargia volt. Tartok tőle, hogy ez ügy még egy darabig vánszorogni fog ; aztán utolsó fellobbanás nélkül szépen elcsücsül. Mágam részéről valami nagyon nem bánom ; végtére pointerjeim a Kennel Club Stud Bookban jegyeztetnek, s ez azt hiszem, elég jó firma hitelükre. Hát a versenyek ? Nem is szólva a kiállításokról. Magam részéről ez utóbbiakat inkább nélkülözhetőknek tartom nálunk, hol — ugy látszik — a fajösmeret gondos tanulmányozására kevés a kedv — habár ez is lényeges factor lenne a fajbeli tiszta tenyésztés előmozdítására. A contemplativus eljárás legkönnyebben s legsikeresebben vezet eredményre. Most itt van a tél. Kedvező alkalom a contemplativ munkára — a szabályok elkészítésére. Ezek nélkül mozdulni nem lehet. Ha nem gondolkodnak ilyenekről, minek az alapján fognak egy esetleges Triálnét bírálni ? Vagy a látszólagos mit sem tevés azt jelenti eo ipso, hog}' a gyermek már születése előtt meghalt ? Pedig kár lenne. Ott kint, különösen a canálison túl, a legcsekélyebb mozzanat is éber figyelmet költ. Hivatkozhatom angol lapokra. Ezek ugyan rólunk még több joggal elmondhatják mint a németekről: „no doggy nation". A „Waidmann"-Naso biográphiájáról beszélvén —- jól elől megemlékezik rólam a telivértenyésztők között. Pedig másként alig tudja: ki az a „Herr von Hanvay"? Nem buzditás-e ez is ? Szomorú azonban e mellett az, hogy oly tenger nagy országból, mint hazánk, csak egy oly kismérvű tenyésztésről emlékezhetik meg, mint az enyém. Kétségtelen jele ez azonban annak, hogy érdeklődnek az iránt, történik-e nálunk valami, vagy semmi? Szivünkre kezünket: érdemlünk-e csak ennyit is?
