Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VII. A hetes szám elvégre is szerencsés volt

70 ott egv előttem utálatos szerszámot, esernyőt kellett vennem. Zuhogó esőben értem Szlabosra. Leszállván, jelenti a came­riera: „nincs itthon senki, úrnőm s az ur a Kakason vannak." Haza jönnek-e? kérdém. „Ily esőben hölgynek lehetetlen," lőn a válasz. Igaz, gondolám. Erre jön a konyhai gondviselés s mondja: „csak méltóztassék átöltözködni; kénytelenek haza jönni, nincs mit enniök." Ez is igaz, gondolám s engedelmes­kedtem. Rövid vártatva jön a gyárintéző, mondván: „az ur nem jön, csak holnap délután haza, Lukács, a vadász éppen megy fel, legjobb lenne vele menni." Szép, mondám — de a megáradt patakon kamasliban hogy jutok által ? Nyergeltetek, volt a szives felelet. Elindultam. Lehotán túl a lovász jobbra mutat, hol Pfob urat nejével látom jönni. Azonnal odalovagolva, üdvözlöm e pesti születési! Sporting Ladyt, s ajánlkozom lo­vagjául. Félre tekintve, megpillantok egy nagy kakast. Kérde­zősködve: ez-e a nekem szánt kakas? nemmel felelt, elmond­ván történetét, egyúttal azt is: miért nem küldött értem Hur­kára? A kakas sorsa ez volt: Lefelé őzbakra hajtatott, midőn a kakas feje felett elröpülve a túloldalon fölgalvazott. Rögtön felejtve lőn az őzbak s cserkészett a kakasra. Azonban közte és a kakas közt egy 200 lépésnyi tisztás volt. Nem volt mit tenni, mint megpróbálni az expresst. Az dördül s a kakas zuhan le. Keresik — nincs sehol. Ugy került meg, hog}' a bélén átlőtt kakas még mintegy 2000 lépésre repült a völgy­nek s ott egy épp arra menő mukásnak lábai alá esett. Ritka szerencse ez is. Ertem pedig azért nem küldött, mivel nem reményiette, hogy ezen időben feljönnék. A kérdéses kakas pedig nemcsak nem biztos, de a lehető legbizonytalanabb. Már kétszer tett vele próbát, de sikertelenül, mindenáron azon­ban le akarta ezt lőni, hogy azután a fiatalabbak dörögvén; ne jöjjek ismét hiában. Egyébbiránt, miután akár föl, akár Szlabosra, egyre megy — ajánlá: menjek fel Lukácscsal, neki holnap okvetlen Horkára kell mennie; estére azonban fel jön ő is. Tiz órakor ugyan kifáradva értünk fel a tanyára, s ott tanácskoztunk Lukácscsal, mint kapjuk meg ama ravasz ficzkót? Ily nem nagyon biztató előjelek mellett megkisérlettem elaludni. Szó sem volt erről. Fél háromkor elindultunk meglehetősen tiszta ég mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom