Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VII. A hetes szám elvégre is szerencsés volt

64 a kakas igy szabadul meg termékenyítő magjától, melyet azután a tyúkok úgy szednek fel — s ez az u. n. főütem : Hauptschlag. E közben a kakas csakugyan se nem lát, se nem hall, akár elduplázhatod; de jaj a vadásznak, ha a har­madik „ss" már szobormereven nem találja. S most kezdődik a komoly munka, melynek vége vagy siker, vagy — minek nem mindig a vadász az oka — a kudarcz. Az alant váró s mindenre figyelő tyúkok — egy sas elsurranása — egy bagoly huhogása — egy véletlenül arra vonuló őzbak riadása — s talán egy ártatlan czinke röppenése is azon pillanatban, a midőn a nagy úr érzékeinek ura: — s vége a legszebben kifőzött haditervnek legalább mára. Hatszor próbálkoztam már a kakasra a gömöri Kakas holláin — a Prásiván és a Tátrában. De habár soha — ki­vévén az első esetet — ügyetlenséget nem követtem el, mindig azon tudattal tértem haza, hogy az obligát hevélyeken kivül számomra e téren babér nem terem. A magyar ember nagyon jól él. Csaknem a nagy Na­poleon triviális mondata a jelszava: „Ventre c'est Dieu". De azután nem is ad annyi proselitát egy nemzet sem Karlsbad­nak, Marienbadnak és Koritnyiczának. 1868-ban én is Koritnyi­czán szürcsöltem kénytelen-kelletlen az Albrecht-forrást. Ott velem időző barátim: Szentmiklóssy Pál és Danes Gyula gyakran járták be a Prásivát. Egy délelőtt Szentmiklóssy csak úgy kutya nélkül barangolván, felvert egy folt siketfajdot s egy jó tyúk nagyságú fiatalt szerencsésen le is emelt. Délutén ő, Danes és én kimentünk. Én, kezemben a felhúzott puska, éppen egy tisztás szélére lépek ki, s a borókabokorból óriási zajjal repül fel s a tisztáson keresztül a nagy kakas — s én elbámúlva elfelejtem, hogy fegyver van nálam ! Azután Schmekszen hajtóval próbálkoztunk; de soha sem jött lövésre egy ravasz kópé sem. Régen volt már. Ezer bérczü Gömörünknek még sem nyugot sem éjszak felé nem volt vasútja, s gyapjúnkat more patrio tengelyen vittük Losonczra. Onnan haza jövet találom a fájdalom! oly korán elhúnyt Marton Rudolfnak — a gömöri társasélet ezen felejthetlen emlékű alakjának meghívóját a kö­vetkező napra a kakasra. Mit tegyek ? Lovaim 49 kilométert

Next

/
Oldalképek
Tartalom