Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VI. Kárpátalji vadászatok

60 „Lehetetlen a tévedés, oly nyomorult Schneider volt." Én elég ügyetlenül beállok egy borókabokorba, mely nálam magasabb volt. Imre kíváncsian hátrafordítja a fejét. Sípolni kezdek. S alig fúvók belé, Imre félhangon odaszólt. „Lőjj, előtted áll." „Nem látom, mondám, s nem mozdúlhatok, lőjj te." „En nem — a te oldaladon van." Erre megharagszom — kihajlom a bokorból. Erre bakom visszaszökik s én szerencsésen elhibázom. Imre váltig állítja, hogy ugyanazon bak volt, s én nem kétlem. Körülbelül itt van a pendantja az idénről. Ugyancsak a Losziba mentem csalogatni. Nem akar jönni semmi. Megkísérlem negyedszer. S ime őrült vágtatással jön a bak s tőlem tiz lépésre megáll. Constatálnom kellett elébb, bak-e ? s ezután fegyveremet felkapom; de a bak már a csalitban van s én csuful elhibázom. Semmi, gondolám, enyém lész te még. Egy hét múlva ismét kimegyek reá. Gondolva, hogy három patron egy bakra minden körülmény között elég — elindulok. A Loszi ritkás fenyves s nyírjes,] egyszersmind pedig kaszáló. A tót atyafiak már kaszáltak ; vissza akartam térni, de ellenállhatlan vágy hajtott előre. Egy aránylag csöndes helyen sípolok. S ime jön egy szép sas. Rálövök, de csak második csövem sikeres. A megmaradt egyetlen patronnal megyek tovább azon hely felé, hol egy hét előtt utilaput adtam bakom lába alá. S alig fújom, midőn a csalit tisztása között mintegy 150 lépésre látok egy sutát s bakot lopakodni a menguszfalvi vetések felé. Lőni annyira nem lehetvén, megfordulok s ismét sípolok. Rövid időre lőtávolra látom a sutát átsurranni. Nyomban utána a bak. Kimerem dördül, a sutát látom elvágtatni; de a sürü miatt lövésem eredményéről bizonytalan vagyok. Hallgatódzom. Semmi nesz. Fekszik, gondolám, s előre megyek. S ime! bakom ott áll mozdulatlanul. Ez engem confundál. Hol lőhettem meg ? Nézem, nem reszket-e, talán gerinczét súroltam ? Bakom mindig áll. Én hozzá lépek s megfogom agancsát. Vizsgálom, sehol sem vérzik. Agancsa tövén azonban látom az erős contusiót. No — ez csak megszédült, s mindjárt itt hagy, mint Szent Pál az oláhokat. Igen, de fegyverem üres. Tarkózó késem otthon, s zsebkésem sincs nálam. Mit tegyek ? No itt