Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - IV. Egy szép nap a gömöri magas hegyeken

46 fréres provenceaux pástétománál jobban eső gulyás mellett, pompás fenyőágyon hallgathatja végig a vadászkirándulásoknál csaknem elmaradhatlan Jaegerlateinnal fűszerezett anecdotákat. Morpheus, az edzett vadász iránt mindig kegyes és még az otthon magamforma álomzsák is örömmel szökik fel hajnalhasadtakor a kürtszóra; hiszen ott van az isteni forrás, mely idegeit megaczélozza, s ott a remény, mely oly képeket fest minden jövendő óráról elibénk, melyek épp azért, mivel a képzelet eredményei rendesen sokkal szebbek a rideg valónál. Mindezek daczára nem mondhatnám, hogy néha nem bántam volna, ha a meredek hegyek helyett az én kedves alsó Sajóvölgyem szelid lankáin és gyönyörű rétjein sétálhattam volna Lawyerem után, gyönyörködve annak bámulatos tehetségeiben, de ha láttam, mint megy vadász nesztorunk prototyp alakja előre, mindannyiszor elszégyeneltem magam. Mint emlitém, a föladat kettes volt. 4000 láb magasságig felhágó 36,000 hold erdőt megvizsgálni s vadászni. Ez utóbbi azonban nem lehetvén önczél, az eredmény sem lett az, a mi más esetben lett volna. A hajtásokat nem lehetett akként csinálni, a mint a vadász óhajtotta volna, ezt akadályozta ebben az igazgató tanácsosi kötelesség. Azonkívül, hol a maczkó s agyaras valószínű jelenléte parancsolta, illetőleg tiltotta, nem egy vadat riasztott el az erdőbecslő discursus. A sertevacl természetesen még most a táplálékhoz közelebb, az aljakban tanyázik, az őz pedig a hosszú hajtásokat egyáltalán nem tűri. De hogy mennyi van, láthattuk a vaczkokból, s a tőlünk pár lépésre meg-megálló sutákból. S hogy mily nyugalma van itt a vadnak ? hogy beszédünk daczára az úttól nem távol bakogta el magát nem egy bak. Péntek délig egyetlen puskaszó sem zavarta az erdő nyugalmát. Midőn azonban a Vépor égbe nyúló sziklateteje alatt a Varta nevű vadászlakhoz közel az Oszipok nevű hajtás felé közeledtünk, egy erdei ut melletti sárfészekben világosan lenyomva láttuk a medve nyomát. Talán e jel semmibe vétele, talán az erőt vett kétely, talán a multak tapasztalásai, melyek folytán az előbbi főváltók kezdtek rosszakká válni, okozták, hogy az aljállásokra kerülők jutottak. S ime, a hajtás végén István erdővédre lovagol ki a medve csendes ügetve.