Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - III. Tátrafüredi karczolatok

III. Tátrafüredi karczolatok. (Ajánlva Blásy bácsi emlékének.) 1873-ban julius 10-étől szeptember végéig a szomorú cholerás nyarat Tátrafüreden töltöttem. Mint szenvedélyes természetbarát s vadász az idény megnyíltáig a vad életmódjának megfigyelésére fordítottam a gondot; annak megnyílta után pedig — a mennyire ezt t. i. vaskezü hydropatha doctor: Szontágh Miklós barátom megengedte, igyekeztem a vadásza.t hevélyeit élvezni derék protectorom: Blásy bácsi aegise alatt. Őzvad, császármadár, siket fajdkakas s többefféle mind meg lett próbálva. Az őzek nem akartak puskavégre jönni. A siketfajd, melyre párszor Ketzer Miklós barátommal hajtattunk, mindig lőtávolon kivül mutatkozott. A császármadár nem akart a sípra jönni. Egyetlen egyszer sikerült volna ; de a nap duplán „peches" volt. A kuglinál egy úr oly ügyesen dobott, hogy — habár kivül állottam a pályán — kiugró golyója jobb térdemet ugy érte, hogy alig birtam haza mászni. Délután azonban sípommal kivánszorogtam az „Aussicht" felé. Javában fújom — a kakas felel, mind közelébb-közelébb jön s én készen várom, midőn hátam mögött amaz ügyes kuglizó ur torkaszakadtából oda kiált: „Mi a manót csinál ott?" Persze, erre az én császármadaram ajánlotta magát; én pedig rámordulva akaratlan gignonomra: „inkább ütött volna le a kuglinál még jobban, minthogy most meg itt ügyetlenkedik!" — ajánlottam őt az ördögnek. Mint feljebb emiitettem, a gyakorlati vadászaton kivül a vadak megfigyelésével is foglalkoztam. A zerge mindig kedvencz vadam volt. S igy főképp figyelemmel voltam ennek természetrajzi, életmód s egyéb viszonyaira s igyekeztem a Pod Bánszkótól kezdve be Galicziába a Zakopanéig a statistica