Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

1. Vadászati törvényhozás. - I. A vadászati törvény revisiójához

21 hogy 12 frt tanár s más efféle tiszteletreméltó állású uraknak — kivált, ha családosok — kissé sok. Legtávolabbról sem szólok pro domo mea. Az én kedves ham még kicsiny. Mikor ennek vadászjegy fog kelleni, én már valószínűleg a mennyei vadászterületeken cserkészem, s azonfelül rám 12 vagy 6 forint mindegy. Ha szólok, teszem közérdekben azért, hogy használják s a nélkül, hogy kétes értékű democratico-humanisticus firmára vágynám. Tessék elhinni, hogy, miután nálunk a democrataság többnyire — mokraság, irtózom ettől a genretől. De megvagyok győződve, hogy indítványom — csak ne tessék kiforgatni — a legjobb ut az ethicai czél elérésére s ha ugy tetszik: teleologice practicus is. Kétségtelen az, s ez szomorú haladás a culturában, hogy kevés ember fizet, ha nem muszáj; de ha másként nem fog lehetni vadászni, ugy az elvitázhatlan, hogy azok száma, kik a hat forintot megbírják, ugy áll azokhoz, kiktől a 12 telik, mint az alapszámhoz annak harmadik hatványa. Ha áll ez, ugy áll az is, hogy mennél többen váltanak jegyet, annál több lesz a correct vadász. Mennél több ismét ez, annál több a vadóvó s tenyésztő. Ha mármost a correct vadászok száma is, a vad is szaporodik, kész a nemzetgazdasági haszon. Ha erre az emberek a controllória által szoríttatnak, el van érve az ethicai czél is, mert másként nem lehetvén, a szokás természetté válik, s éppen ez által megizmosodik önként a törvénytisztelet s mások jogainak respectálása s ez egy térről áthat a másikra. Privát bene-m pedig az, hogy correct, vagy — ha ugy tetszik — azzá kényszeritett szomszéd mellett nem vesz el az én fáradságom gyümölcse. Hogy álltunk e részben a 12 frtos üdvszakban ? Beszéljen a sok kiirtott fáczányos, ez éppen alkalmas — nem a dicsőítésre — de a stigmára. Az állam keveset kapott, az ügy csak veszített. Igaza van kitűnő ellenfelemnek, hogy Németországon 20 márkáról beszélnek. Ennek okairól ugyan különféle versiók forognak föl, s az én forrásaimat pedig — Németország sport-köreivel való sűrű érintkezésem folytán — talán mél-