Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

4. Vizslászat. - XV. Megjegyzések »a vizslák használhatóságáról fajsajátságaik szerint« czmű czikkre

131 thals-griffont; bizonyosan többet ér ez ezen uj kedvenczénél Szalassy úrnak: a Gordonsetternél. Lehetetlen, hogy bárkinek is föl ne tűnt volna az értekezésben, hogy midőn Szalacsy úr meleg hangon a Gordon settert állítja fel a használati vizsla eszményéül, azt mondja „négy év óta pointereket használok". S miért? „mert tudok azokkal bánni". Ebben semmi kétség. De ha a „gordonok mindenre használhatók, s hozzá: könnyen vezethetők", úgy aligha a „bánni tudás" elég indok a vadászatra értéktelenebb pointerekkel való évekig tartó kínlódásra, annyival inkább, mivel a második indok, hogy t. i. „a gordonok nehezen beszerezhetők" •csakugyan nem áll. Nem tudom ugyan a „nehezen" az árra, vagy e forrásra vonatkozik-e? Az elsőt illetőleg ajánlkozom t. barátomnak, hogy az elsőrangú Gordont fele árán megszerzem neki, mint egy hasonrangú pointert, avagy angol settert. Ha azonban — mit nem akarhatott — a „nehezen" alatt azt érti, hogy egy tulajdonságaiban a nevezettekkel a versenyt kiálló egyént kaphasson: ebben én is egyetértek vele. A czikkiró idézete kétségtelenül állott az „Ids tone" gordonjaira. Ma azonban lámpással kereshetni oly gordont, mely a várakozásnak mindenben megfeleljen. A „Kent" és „Regent" hires s becses vére, mely nem egy english setter csalad vérének javítására használtatott föl; keresztezésekkel el van rontva. S ez, és nem a „széllel bélelt Field T rials ek" a mai concurrensképtelenség okai. Ha a nagy Idstone rövid nap előtt nem vándorolt volna az örök vadászterületekre ; ép úgy megírná mindezt Szalacsy úrnak, mint megírta nekem. Különbül szerencsére ma is sokkal több Angliában a vadász, mint a Field Trialer, s lássuk, mit tapasztalunk, ha a minden értéket leghelyesebben kifejező coefficienst: az árakat tekintjük. Anglia egyik legtekintélyesebb, „Leatherhead" nom de plume alatt író sportírója néhány nap előtt közölte a „Kennel Gazette"-ben „Gordon or black and tan" czimű értekezését, melyben ígv szól: „Only a few years ago at Aldridge's the Gordons could command the highest figures, both 9*