Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

4. Vizslászat. - XII. Néhány általános szó a vizslászatról és állapotainkról

102 irány kézzelfoghatósága, s azután azon makacsság, melylyel maga az egylet létjogának s czimének ellenére nem birt a faj — bár, angol vagy bárminő, csak azután az legyen — egyedüli magaslatára emelkedni s melylyel versenyein alapszabályai ellenére mindig tért engedett a keverékeknek éppen a gyakorlatilag legfőbb stakeban: a használati versenj'ben — engem oda vitt, hogy alelnöki állásomról már 1887-ben kénytelen voltam lemondani. Feltámad-e még valaha? nem tudhatni; de az már több a hibánál, hogy az egyesület a feloszlásnál legalább meg nem kereste a vadászat általános s részletes érdekeiért egyaránt nemesen működő országos vadászati védegyesületet, hogy ez vállalja el az ebtörzskönyv további folytatását. Theoretice az eredmény néhány meddő vita volt — s practice irodalmilag az én könyvem „az angol vizsla". Itt is megtörtént az, hogy értékéről én nekem Ítéletem nem lehet ugyan, és azt, hogy jó vagy rossz lehetett, vitatni igen, de azt, hogy egyetlen magyar mű ez irányban, nemcsak az egész magyar journalistica elhallgatta, hanem midőn azt 1885-ben Budapesten az ebkiállitáson kiállítottam — a jury sem vett róla tudomást, holott Bécsben, hol azt természetesen nem érthették — fényes diplomát kaptam reá. Tenyésztésem sikeréről tanúskodnak a budapesti s bécsi kiállítások, a magyar, osztrák, porosz, sziléziai versenyek, sőt azon körülmény, hogy általam tenyésztett s tőlem Angliába került pointerek első concurrentiában ott is díjban részesültek. Elterjedését pedig mutatja e mű végén közlött catalogus. Irodalmi munkásságom s beszerzéseim összeköttetésbe hoztak a continentális s angol tenyésztőkkel és sportlapokkal s elmondhatom, hogy sem Németországban, sem a KennelClubban újítások nem történtek a nélkül, hogy véleményemet ki ne kérték volna. Az österreichischer Hundezucht-Verein kiállításai 1883-tól fogva a birói tiszttel mindig megtisztelt, habár eleinte szigoromhoz a bírálatnál sehogy sem bírtak hozzáfülni. Sok kellemes emlék köt engem e kiállításokhoz s az egylet élén álló osztrák aristocratiához. Sok kellemes episód folyt ott le, melyeknek fájdalom! delicat voltuknál fogva reám legkellemesebbjeit itt nyilvánosan nem mondhatom el. Elmondok azon-