Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

3. Természetrajz. - XI. Hány válfaja van az erdei szalonkának

92 3. Kutatás alá veszi a kék és sárga lábszint mint állítólagos fajjelleget és kimutatja e téren is, hogy nem igaz az, hogy a kéklábuk egy kisebb válfajt képeznek, mert vannak ezek között is nagyok és kicsinyek ép ugy, mint a sárgalábuak között, holott eddig a kék láb összekötve a kisebb alakkal vétetett fajjellegül. Idézzünk néhány példát: 20.sz. a. hím, 16 lat — 120 párizsi"' hosszú, kéklábú. 21. „ „ „ 16 „ — 126 „ „ sárgalábú. 12. „ „ tojó 20 „ — 129 „ „ kéklábú. 33. „ „ „ 19 „ — 132 26. „ „ „ 17

3/

4 „ — 127 „ „ sárgalábú. 12. „ „ „ 22

2/

2 „ — 130 19. „ „ hím 24 „ — 129 íme, kék és sárgalábú hímek s tojók kis és nagy példányokban. A szabály szerint a hímnek kisebbnek kellene lennie és súlyra a 19. sz. a. hím a legnagyobb. Testhosszra igaz, hogy a 33. sz. nőstény a legnagyobb, no de ez meg véletlenül kéklábú, melynek a kisebb fajhoz kellene tartoznia. Teljes súlylyal esik a latba az egyfajú variánsok mellett Hoffmannak azon kérdés alakjában felvetett állítása „hát csak az ezen kimutatásban közlött példányoknál kimutatott a kék színből a sárgába átmenetül szolgáló színváltozatokkal a lábszárakon mit csináljak, hová sorozzam ezeket?" Eddig a szaktudósok. És mit hoz ezen találó, mély észleleten alapuló állításokkal föl az ellenfél ? Az állítólagos külön válfaj kisebb testalkatát; a lábszárak kék szinét, és a korábbi húzást, illetve vándorlást. Az első állítás czáfolatára alig szükség szaktekintélyekre hivatkoznunk. Mindnyájunk lőtt különböző időben különféle nagyságunkat és kicsinyeket nemcsak az első napokban. A másodikra nézve legerősebb döntő érv a Dietzl által is kimutatott elpárzás a kék- és sárgalábuak között. Nincs okunk Dietzl állításán kételkednünk. Magamnak is volt alkal-